F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1996)

TANULMÁNY - Bozóki Lajos: Lakótornyok és toronypaloták. A visegrádi Salamon-torony és a Fellegvár 14. századi szerepének kérdéséhez

16. „Une grande cuirasse cuir vermeil, pour la chambre du Roy à escussons d'azur à une seule fleur de lys" VI. Károly inventáriuma szerint. Whiteley 1994. i.m. 325. Ezen kívül még különböző rendeltetésű ládákat említenek az inventáriumok. Uo. 325-326. 17. Mary Whiteley rekonstrukciója szerint a kápolna az északkeleti saroktoronyban állt (ez az egyetlen helyiség, mely kandalló nélküli), ehhez nyugatról csatlakozott egy boltozott oratóriumfülke kicsiny betekintő ablakkal a kápolna oltárára. Whiteley 1990. i.m. 85. A délnyugati saroktoronyban álló „garde robe" nemcsak a gazdag szövetek és kárpitok tárolására szolgált, hanem esetenként magánkihallgatások színtere is volt. Whiteley 1994. i.m. 327. 18. A fióktorony itt csak árnyékszékeket tartalmaz. 19. Ebben a helyiségben egy fontos bútordarab, egyfajta írópult volt, mely levelek tárolására is alkalmatos lehetett. Whiteley 1994. i.m. 328. 20. Nicolas Faitcherre: Vincennes, la défense de la tour. Bulletin Monumental. 152. ( 1994) 337-355. 21. Jacques Androuet Du Cerceau metszete. British Library, no.9. Közli Whiteley 1994. i.m. 314., 329. 22. Ezek az épületek egyébként mára már eltűntek, régészeti nyomaira: Whiteley 1994. i.m. 330-331. 23. A Louvre eredetileg a központi donjont négyszög alaprajzon körülfogó, hengeres tornyokkal tagolt erődítésfalakból állt. A nyugati szárnyban a kb. 30 m hosszú nagyterem északi oldalához csatlakozott egy nagyobb szoba, ahová a király visszavonulhatott a főurak s némi „vins et espices" társaságában. (Mary Whiteley: Le Louvre de Charles V. dispositions et fonctions d'une résidence royale. Revue de l'art, 97. (1992) 64.) A királyi rezidencia és kápolna a déli szárnyban helyezkedett el. Maga az épület Fülöp Ágost párizsi erődítésrendszerének része volt, a várost a falakon kívülről, nyugatról védte. Később IV. Szép Fülöp idejében csak mint kiegészítő uralkodói rezidencia működött. Ezt az. epizodikus szerepét módosította V. Károly, s emelte a régi várat hivatalos udvari központtá, mely mindazonáltal erődített mivoltából adódóan ideális székhelynek bizonyult a kor háborús viszonyai közepette. Az építkezések Raymond du Temple irányítása alatt indultak meg valószínűleg V. Károly trónrakerülése, 1364. április 8. után. A Louvre 1984-86-os feltárásáról: Michel Fleury: Le Louvre de Philippe Auguste. In: L'enceinte et le Louvre de Philippe Auguste. Paris, 1988. 137-173. 24. A lépcsőházaknak és díszlépcsőknek a 14. század királyi reprezentációjában betöltött szerepéről bővebben: Mary Whiteley: Deux escaliers royaux du XIV

e siècle: Les „grands degrez" du palais de la Cité et la „grand viz" du Louvre. Bulletin Monumental, 41. (1989) 133-154. 25. Whiteley 1992. i.m. 66., az ide vonatkozó írott forrásokat lásd uo. 61-64., 44. jegyzet. Az egyik legfontosabb forrás Christine de Pisán írása: Livre des faiz et bonnes meurs du sage roy Charles V. éd. S. Solente. Paris, 1936. 26. Augostino Theiner: Vetera monumenta hungariam sacram illustrantia, I. Roma, 1859. 500. 27. Búzás - Szőke: i.m. 138., 7. jegyzet 28. A délkeleti oldal egy ablaktalan sötét helyiség lett volna, hasonlóképpen egy ilyen osztófal esetén az északnyugati térrész is, ahol a kandalló állt. 29. Itt a negyedik emelet boltozata és közfala miatt egy ilyen irányú fal megléte valószínűsíthető, jóllehet ma már a belső falszöveten másodlagos fal(ak)nak semmi nyoma nem látszik. 30. „...in suburbio castri Wyssegrad in domo sua..." E. Szentpétery: Scriptores reaim Hungaricum tempore ducum regumque stripis Arpadianae gestarum, Vol I. Budapest, 1937. 493. 31. Búzás - Szőke i.m. 132-161., és újabban: Visegrád régészeti monográfiái 1., A visegrádi királyi palota kápolnája és északkeleti épülete. Szerk.: Búzás Gergely. Budapest, 1995. 113-114. 32. S maradtak még sokáig, gondoljunk csak a 14. század végén épített budavári Csonka-toronyra, vagy a 16. század első felében épített sárospataki Vörös-toronyra. 33. Gebelin i.m. 65-67. 34. Jean Mesqui: La fortification dans le Valois du XI. au XV

e siècle et le rôle de Louis d'Orléans. Bulletin Monumental 35. (1977) 114. Ebben a cikkben a szerző többek között bemutatja, hogy az általa vizsgált területen a 13. századi lakótorony nélkül épített várak után a 14. század közepén a lakótorony újra hangsúlyos része lesz az erődítéseknek. Orleans-i Lajos egyéb várépítkezéseiről: Jean Mesqui - Ribéra Peruié: Les châteaux de Louis d'Orléans et leurs architectes. Bulletin Monumental, 38. (1980) 138. tábla, 293-345. 35. Jaques Gardelles: Le château féodal dans l'histoire médiévale. Publitotal, Strassbourg, 1988. 257. 36. Wenzel Gusztáv: Visegrádnak egykori fénye és dicsősége. Századok. II. (1868) 395-412.