F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

SZEMLE - Nemzetközi folyóiratszemle. Kunst+Architektur in der Schweiz, Die Denkmalpflege, Information zur modernen Stadtgeschichte (Droste Balassa Zsuzsanna)

lenik meg. Az általam bemutatásra kerülő 1994/1-es szám az első, ebben az új formában. A folyóirat első részeben, az általános szokásnak megfelelően tanulmányokat közölnek. Az első egy kutatási, helyreállítási projekt leírása: 5-17 old. Joachim Glatz - Pia Heberer - Günther Stanzt: Die Keller und Gänge von Oppenheim (Oppenheim pincéi és járatai). A középkorban jelentős város, Oppenheim a Harmincéves háborúban, majd a 18. század végén a pfalzi örökösödési háborúban komoly sérüléseket szenved. Azonban a II. világháborúban kivételesen kevés rombolás éri. így Rheinland-Pfalz egyik legfontosabb műemlékileg védett óvárosa található itt. A domboldalon fekvő város egyik érdekessége, ugyanakkor a helyi hatóságok, a lakók és a műemlékesek gondja a város alatt húzódó több emeletes, sok helyen összefüggő pince-, földalatti folyosóhálózat. A cikk részletesen leírj i a kutatási projekt történetét, egy helyi tanár kezdeményezésétől a nemzetközi szakembercsoport munkájáig. A felmerülő számos problémáról is áttekintést ad: a geológiai, talajmechanikai, statikai kérdésfölvetéstől az újrafelhasználás (talán turisztikai, gasztronómiai) jogi felelősségvállalással kapcsolatos következményeikig. Az eddig kutatott pincék legtöbbje kelet-nyugati fekvésű; amelyekből észak-déli irányú mellékágak nyúlnak ki. Ezek a domboldal lejtésének megfelelően egymás fölött helyezkednek el. A járatok keletkezésével kapcsolatban annyi bizonyos, hogy a szűk középkori városban egyszerűbb volt a lösztalajban egy további járatot fúrni, mint a felszínről egy mély gödröt ásni egy pince kialakításához. A munka még nem fejeződött be. A további feladatok leírásával zárul a cikk fő gondolatmenete. A 18-40. oldalakon egy Passauban, 1993 őszén lezajlott konferencia anyagából adnak ízelítőt három tanulmány formájában, még mielőtt a teljes szöveg közlésre kerül. Ulrich Kerkhoff: Vom modernen zum postmodernen Denkmalkultus (A moderntől a posztmodern műemlékkultuszig). A szerző beszámolójában asszociatív megjegyzésekkel kommentálja a konferencián fölvetődő kérdésköröket: a műemlék lényege, küldetése műemlékpolitika műemlékmorál. Ez alapján megtudhatjuk, hogy a konferencia főként a műemlékvédelem elvi alapkérdéseivel foglalkozott. A témájukban előre meghatározott előadások a jelenlegi gyakorlatot - egy új évszázad küszöbén - a másik kor kritikus, már esetleg más szempontokat alapul vevő megítélése szerint próbálják értelmezni. A bevezető előadások egyike kerül közlésre a 22-32. oldalakon. Michael Petzet: Der neue Denkmalkultus im Ende des 20. Jahrhunderts (Az új műemlékkultusz a 20. század végén). A bajor műemléki hivatal vezetőjének gondolatmenetét, mely a hivatal munkájának konkrét eredményeiből indul ki, ám annak elvi alapjait kutatja nehéz tömören összefoglalni. Egy-egy gondolat kiragadására szorítkozhatunk csupán. Századunkban számos műemlékvédelmi módszert használtak, majd kritizáltak: konzerválás, restaurálás, renoválás, állagmegőrzés, szanálás, különféle kiegészítések, részrekonstrukció, másolat készítése, újra felépítés. Mindezen módszerek közös célja kell hogy legyen, túljutva az eredeti vagy nem eredeti vitán, hogy a műemlék a múlt hiteles tanúja legyen. A század végén a műemlékvédelem a természetvédelemhez hasonlóan megnövekedett szerephez jut (műemlékkultusz, poszt-