F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

MŰHELY - Lővei Pál: A siklósi plébániatemplom szentélye és középkori falképei

irattekercsen fehér alapon okker betűkkel Huius / sapie(n)cia / a domine / deo d... - a szöveg bibliai (?) helyét nem sikerült megtalálni. Dávid: a fejtől jobbra a sötétvörös háttér előtt a Salamonéhoz hasonló fehér betűk maradványai látszanak. 14. A fehér alapon okker, néhol fekete betűk találhatók. A feliratok, a rövidítések feloldását zárójelben közölve: Dániel (okker betűk): daniel lnnocente(m) et justum non int(er)ficies (a daniel szóban an ligatúra) = Dániel XIII/53. Biblia Sacra. Vulgatae editionis Sixti V. et Clementis VIII., pont. max. Viennae, 1863. 811. - „Az ártatlant és az igazat ne öld meg": Biblia. Ószövetségi és újszövetségi Szentírás. Szent István Társulat, Budapest, 1987. [5] 1026. Zakariás (okker betűk): Zacharias: loq(u\m)ini veritate(m) unvs(c\)u(\)sq(ue) cu(m) p(ro)x(i)mo svo = Zakariás VIII/16. Vulgata i. m 849. - „Mondjatok egymásnak igazat": Biblia i. m 1079. Jeremiás (okker betűk): csak a felirat kezdete maradt meg: /er[emias]. Márk (okker betűk): majrcus: vox clamantis] i(n) d(e)serto p(ai)ate via(m) d(om\)ni = Márk 1/3. Vulgata i. m. 938. - „A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját": Biblia i. m. 1141. Lukács [a név fekete, a többi részen fekete betűnyomok felett okker betűk; a kétféle színű betűk kiosztása különböző, így a ven(ier) szó után egy második n is látható - nem feltétlenül kell ugyanazt a szöveget feltételezni a két rétegen, de az is lehet, hogy csak a színe nem tetszett és/vagy a kiosztás nem sikerült elsőre, ezért festették újra; az biztos, hogy a bordaélek két mustrájához hasonlóan közvetlenül az első réteg felvitelét követően festették a második feliratot is, nem pedig egy későbbi esetleges javítás során]: s(anctus) lucas: beat(us) uen(ter) qui te [portavit] = Lukács XI/27. Vulgata i. m. 937. - „Boldog a méh, amely kihordott": Biblia i. m 1178. János: csak a szöveg végéről maradt meg néhány, bizonytalanul olvasható, fekete betű. 15. A sötét, lilásvörös háttér előtt fehér minuszkulás feliratok: Jeromos - Heronimvs, Ambrus [Ambrosius. 16. A szentély keleti zárókövén láthatóhoz hasonlóan kék alap volna a helyes, itt talán a kék háttér miatt változtatták meg, bár a délkeleti szentélyablakban lévő pajzs is fehér alapszínű. Garai II. Miklós Párizsban 1416-ban kiállított két címerlevelén a pajzsok háttere kékesfekete: Nyáry Albert: A heraldika vezérfonala. Budapest, 1886. 238-239, képtábla a kettő között; Művészet Zsigmond király korában 1387-1437. Szerk. Beke László, Marosi Ernő, Wehli Tünde (kiállítási katalógus). Budapest, 1987. II. 390-391 (M.22. kat. sz.; Wehli Tünde). 17. A különböző színárnyalatok és a félkörös beharapásokkal tagolt, fehér vonalak hasonló, ugyancsak márványozást utánzó felületet alkotnak a mezőtelegdi (Teleagd, Románia) templom hajójának déli falán lévő, befalazott, csúcsíves ablakok kifestett bélletében. 18. Fekete minuszkulákkal: [sanct]/ <(ri)«iías. 19. A zsegrai Zehra Szlovákia) szentélyboltozat némileg eltérő, háromfejű, 14. századi Szentháromsága a legismertebb: Radocsay Dénes: Falképek a középkori Magyarországon. Budapest, 1977. 174.; 89. kép. A Gömörben fekvő Rákoson (RákoS, Szlovákia) nemrég került elő a hajóban a tricephalus későbbi oltár által eltakart, a siklósihoz hasonló jellegű, de jóval nagyobb méretű ábrázolása a 15. száza delejéről. A közeli Ochtinán (Szlovákia) a szentély körablakának felső záradékvonalában - a siklósihoz hasonló helyzetben - látható medalionban a hármas arcú fej, itt a falképdísz a 15. század első harmadára keltezhető. A középkori Szlavónia területére eső, Körös megyei Kemlék (Kalnik, Horvátország) plébániatemplomának 16. századra keltezett Szentháromság-falképe ugyancsak az egyfejű, három arcú típusba tartozik: Kriáevd grad i okolica (Umjetnicka topografija Hrvatske). Szerk. Zarko Domljan. Zagreb, 1993. 265, 340, kép a 267. oldalon. 20. A faragvány a főoltár mögött volt (a középkori fülkét a barokk főoltár takarta), „EGO - SVM PANIS • VIWS • 1535"-ös felirattal: Koller, ].: Prolegomena in históriám episcopatus Quinqueecdesiarum. Posonü, 1804. 24., vö. Mikó Árpád: Pannónia újjászületése. In: Pannónia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541 Szerk. Mikó Árpád és Takács Imre (kiállítási katalógus). Budapest, 1994. 46. 21. Az ablak, a külső oldalon előkerült profilja alapján a 15. század második felében keletkezhetett, kávái gondosan faragott kőelemekből állnak. A kávakövek felületéhez hozzásimították a második festés vakolatának az ablak nyitásakor dvágott szegélyét, és mind a kövekre, mind a festett vakolatra meszelés került, még a törökkor előtt. (A szentélyzáradék felületein törökkori rongálásaik tanúsága szerint viszont később is láthatóak maradtak még a figurák.) A törökkort követően, az északi