F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)
MŰHELY - Lővei Pál: A siklósi plébániatemplom szentélye és középkori falképei
fal nyugatabbi, a hajó északi ablaksorával egyező ablakának barokk kori kialakításakor a késő gótikus ablakot az újabbakhoz igazították, alját a többi könyöklőszintjéig felfalazták, záradékát téglából készült átboltozással félkörívesre képezték (a középkori záradék formája nem ismert, feltehetően csúcsíves volt). 22. Az itt egykor állott barokk oltárra a középkori falképek fölötti fehér meszelésre egyszerű vonalakkal, fekete és vörös színekkel festett baldachinrészlet (a függöny bal felső csomója a kapcsolódó, felső és oldalsó, enyhén ívelt szegélyekkel) és alatta egy befalazott, félköríves záródású fülke utalt. A későbbi, még ugyancsak barokk ablak a fülke felső részét nagyobbrészt elpusztította. A barokk ablak kialakításakor készülhetett a szentély nyugati fele alatt a kripta, amelynek bejárata északról, kívülről nyílott. Ekkor szűnhetett meg ezen a helyen az oltár. A leírt, szinte primitívnek mondható, festett baldachinrészleten kívül a szentély felületein festett barokk ábrázolás nyoma nem került elő. 23. A fél oszlopok is téglából rakottak. 24. Ezt a felismerést a restaurátorok a munka utolsó fázisában tették. Ekkor jöttek rá arra is, hogy a felszentelési keresztek is ehhez az első festéshez tartoznak, elénte ugyanis egy még korábbi, csupán a kereszteket tartalmazó réteggel számoltunk, amelynek idején a többi falfelület fehérre meszelt lett volna. 25. A falfestés készítésekor az Anjou-címer valójában már nem volt használatban. Itteni szerepeltetése a Garai-család pályáját meghatározó Nagy Lajos és Mária királynő iránti feltétlen hűséget lehetett hivatott kifejezni. Uralkodói címerek hasonlóan „retrospektív" használatára máshol is ismert példa: a legismertebbek a kassai Szent Erzsébet-templom szentélyboltozatára festett sasok - ebben a templomban a már elhunyt királyokra utaló feliratok is megmaradtak (Marosi Ernő: Tanulmányok a kassai Szent Erzsébet-templom középkori építés történetéhez. Művészettörténeti Értesítő XVIII. 1969. 32-33.; 35-36. kép), de felmerül ennek lehetősége a szászsebesi templom szentélyének Anjou-címereivel és a pozsonyi városháza kapualjának struccos zárókövével kapcsolatban is. A pontosabb értelmezéshez alighanem közelebb vihetne, ha felismerhető lenne a siklósi ablakbéllet többi címerpajzsának ábrája. 26. A félkörívesre faragott diadalív átalakított, mintegy 10 cm vastagságban köpenyezett pilléreihez tartozó, egyszerű, újabb párkányzat a hajó északi oldalán, az északkeleti saroknál feltárt, kvalitásos, festett, barokk oltárbaldachin rétegét takarja, annál tehát későbbi. Félköríves diadalív-záradékot mutat már az OMvH Tervtárának 6376. leltári számú, a 4. jegyzetben már idézett felmérési rajza, valamint az OMvH Fotótára régebbi pozitívról készített, 40095. neg. számú reprodukdója - ez még a Gebauer Ernő pécsi tanár által 1931-ben készített kifestést megelőző állapotot mutatja. 1971-ben a diadalívet is tovább alakították: „a hajó és a szentély közötti boltívet kb. 40 cm-rel magasították és szabályossá tették" (História Domus i. m. 501, 503. old.). A diadalív fölött, a szentély felé eső oldalon lévő falképek sorsa egyébként a szentély többi falfestményének történetétől eltérően alakult: a felületre nem került meszelés, hanem a kalapáccsal való becsapkodás (más felületeken erre nem került sor) után közvetlenül vakolatréteget húztak rá. 27. Engel Pál: Királyi hatalom az arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387-1437). Budapest, 1977. 59-60. 28. Ciliéi Anna 1408-tól szerepel Garai feleségeként: Engel Pál: Zsigmond bárói: rövid életrajzok. In: Zsigmond kat. 1987. i. m. I. 419 (19. jegyzet). 29. A család ősibb címere két pólyát tartalmazott (San/Saeck/Soneck-címer). 1333 után jelent meg az akkor már négyeit pajzsban a pólyás mezők mellett a három (2+1) általában hatágú csillagot mutató Heunburger-címer, amely Cilii uradalmának és városának címere is lett: Csergheő, Géza - Nagy, Iván: Wappenbuch des Adels von Ungarn I. (/. Siebmadier's grosses und allgemeines Wappenbuch IV/15). Nürnberg 1885-1887. 100.; a lepoglavai pálos templom szentélyének zárókövein a négyeit, felváltva két pólyával illetve három csillaggal díszített pajzs mellett a két ábra külön pajzsokon is feltűnik (a jelenlegi barokk festésréteg a három kiemelkedő sávot jelöli vörössel és a két közbezárt, mélyebb pólyát fehérrel: Kultúra pavlina u Hrvatskoj 1244-1786. (kiállítási katalógus) Zagreb, 1989. 141.; Mirkovió, Marija: Slikarstvo lepoglavskih pavlina. Kaj XII (1979) 6. szám. 2. - a példákat főleg Szlovéniában, de a mai Horvátországban is lehetne folytatni. 30. Ciliéi Ulrik 1453-ból ismert pecsétjén egypólyás pajzs szerepel, amely talán a nagyanyai Schaunburg-dmer lehet: Siebmacher i. m. 100.; Ulrik apai nagyanyja, Elisabeth Schaumburg grófnő Ciliéi Annának édesanyja volt.
