F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

KITEKINTÉS - D. Mezey Alice - Tóth Mária - Szentesi Edit - Káldi Gyula: Középkori kváderépületek restaurálása Alsó-Ausztriában és Bajorországban. Beszámoló az 1994 márciusában tett tanulmányútról

A bambergi székesegyház déli kapuja, az ún. Fürstenportal restaurálásának előkészítését már a bajor műemléki hivatal kő restaura tor-műhelye koordinálja. A kapuzat belső bélletrétegein és főként az azokhoz tartozó oszlopszobrokon egy egészen különleges pusztulási folyamat okozza a legnagyobb gondot, a kapuzatban működő erős ventilláció „áramvonalassá" (de)formálja a faragványokat. A szakemberek alternatív megoldások kidolgozásán munkálkodnak; egy restaurátor-csoport a kapuzat in situ konzerválására dolgoz ki tervet, mellyel kapcsolatban egy minden évben ősztől tavaszig álló „klímakamra" felállítását tervezik. Egy másik a bélletszobrok másolatra cserélésének tervén dolgozik. Ennek kapcsán részletesen kiértékelik a kapuzatról 1906-ban két példányban készült l:l-es gipszmásolatból a kapuzat akkori és mostani állapota közötti különbségről szere2hető információkat. E munka részletei és a dokumentálás módja a jáki 1902-es gipszmásolat fényében fokozottan érdekes volt számunkra. A bajor műemléki hivatal kőrestaurátor műhelye a Bamberg melletti seehofi kastély egy melléképületében működik. E „műhely" kifejezés nem a szó nálunk megszokott értelmében értendő. Az intézmény vezetőjén, Dr. Gottfried Hauff restaurátor-művészettörténészen kívül egy-két diplomamunkáját készítő restaurátorgyakornok és egy titkárnő dolgozik itt. A műhely fő feladata a döntéselőkészítéskoordinálás, szaktanácsadás, ellenőrzés az egész tartomány területén; „sajátkezű restaurálást" csak néhány műtárgyon végeznek. Minden „nagyműszeres" vizsgálatot müncheni egyetemi és kutatóintézeti laboratóriumoktól kérnek. Az együttműködés e külső kutatóhelyekkel szoros és folyamatos, nagy hangsúlyt fektetnek a már elvégzett munkák és az ott használt anyagok ismételt tesztelésére. Ez teszi lehetővé az ismételten bevizsgált anyagok és módszerek más munkákra való adaptálását. Hauff úrnak egész napos beszélgetés során volt alkalmunk feltenni az út során összegyűlt kérdéseinket, s alapos betekintést nyemi a „konzerválási típusú" kőrestaurálás bajor tapasztalataiba. Bemutatott továbbá egy mikroszemcseszóró berendezést is, amelyet restaurátor kollégáink ki is próbáltak egy magunkkal vitt pécsi faragványon. Részletekbe menő, fontos információkat szereztünk arra vonatkozóan is, hogy milyen kőfajtákra milyen szóróanyagot tartanak a legmegfelelőbbnek (ezek közül az üvegporral vannak nagyon kedvező tapasztalataik), hogy egy-egy faragványon belül többször kell cserélni a szórófejet, a szóróanyagot, a nyomást és a szórófej felülettől való távolságát. Ezt most részletesen nem ismertetjük, de hangsúlyozzuk, hogy a jáki nyugati kapuzat bélletes zónájában, különösen a sárkányos fríz és az oszlop fejezetek esetében ennek döntő fontossága lesz! A kőfelület nagyobb hiányainak pótlására és makrorepedések ragasztására a seehofi műteremben egy amerikai importból származó anyagot (SITON X 30) alkalmaznak, melyet eredetileg öntödékben, formázáshoz fejlesztettek ki. Ebből a 70es évek óta ismert folyadékból különböző minőségű, szemcseméretű kőörlemény hozzáadásával a műtárgy anyagához legjobban hasonlító (azaz szilárdság, porozitás és páraáteresztő képessége stb.) masszát állítanak elő. A műteremben éppen egy 18. századi kőpadot kezeltek. A nedves környezetben a kő felületi kérge lemeze-