F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)

KITEKINTÉS - Németh Györgyi: Az ipari örökség megőrzésének tapasztalatai a fejlett országokban

3. Belgium, Kortrijk. A Pottelberg tetőcserépüzem elhagyott épületei az átalakítás megkezdésekor. Fotó: Németh Györgyi Az ipari emlékek iránti érdeklődés először Angliában bontakozott ki az 1950es évek közepétől a II. világháborút követő gazdasági változásokkal összefüggésben. Ekkor sokan felismerték, hogy az angol társadalom és a világ más ipari társadalmainak az alapját az angol ipari forradalom vetette meg, s nemzeti büszkeségből fakadó szenvedélyes felelősségérzettel törekedtek az ipari forradalom legkorábbi emlékeinek - régi gyártelepeknek, kohóknak, gőzgépeknek - a megmentésére. Az iparrégészet megerősödéséhez Angliában és más fejlett tőkés országokban is hozzájárult az iparról alkotott közfelfogás megváltozása. Az emberek számára az iparosítás már nem kizárólag a munkanélküliséget, a csúf városokat és a tönkretett tájakat jelentette, felfedezték az ipari épületek és eszközök esztétikai értékeit, újabban pedig az újrahasznosításukból származó előnyöket

8 Az 1970-es évektől kezdődően az ipari örökség megőrzéséért folytatott munka jelentős változáson ment át. A gazdasági válságok és az ipar szükségszerű szerkezet átalakulása gyárak gyors bezárását és a munkanélküliség ugrásszerű megnövekedését eredményezte. Legfontosabb feladattá a jelen állapotok - a megszűnőben lévő hagyományos termelés és munkáslét - dokumentálása vált, hogy nyomuk maradjon, ha fizikális megőrzésükre nincs lehetőség. Ugyanakkor valószínűleg az átmeneti időszakkal járó bizonytalanságból eredően sok munkás identitását keresve kezdett el a gyökerei, a múltja után kutatni.

9