F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)
MŰHELY - G. Horváth Erzsébet: Előzetes tájékoztatás a lakosdi falképek feltárásáról
G. Horváth Erzsébet ELŐZETES TÁJÉKOZTATÁS A LASKODI FALKÉPEK FELTÁRÁSÁRÓL 1994 tavaszán vizsgáltam meg Juan Cabello és Simon Zoltán kutatók kérésére a laskodi templom hajójának belső falait. Amint az tanulmányukból is kiderül, a hajó belső falait kb. 5 an vastag cementes vakolat borította, amely a 100-120 cmes magasságig vizes, feltáskásodott lábazati részről nagyrészt hiányzott. A feltárás eredményeként a templom történetének három egymástól jól elkülöníthető periódusát találtam meg. Az egymáson elhelyezkedő vakolatrétegek élesen elkülönülnek egymástól. Az egyes rétegek korára a habarcs és a vakolatkészítés technikájából, a komponensek különböző arányú elegyítéséből, továbbá a szemcseméretből következtettünk: I. réteg: 13. század második fele, II. réteg: 15. század, III. réteg: 16. század vége (reformáció ideje). Az I. rétegű vakolat a középkori magyar freskók készítésének technikai sajátosságait hordozza magán. A téglafalazat kötőanyaga szárazon vegyített mészzúzalék adalékanyaggal készült, melyet utólag pépesítettek. Ez a habarcs aztán a falazatba kerülve oldódott fel. Ez a folyamat térfogatnövekedéssel jár, melynek következtében a fugák közül kitüremkedő matériát a falazat egyenetlenségeinek eltakarására használtak fel. így az 1-2 mm vastagságban felkent verem-mész hol a vakolatra, hol a nyers téglafelületre került. 1 E meszelt felületre készült a festés, mégpedig mészfestékkel. A pigmentek anyaga földfesték, a fedő színek okker, vörös, valamint fekete. Korát a festmények alapján a csarodai templom első periódusával egyidősnek határoztam meg. 2 Mindenestre e megállapítást támasztják alá a színek, az ábrázolásmód, a lendületes ecsetkezelés összehasonlító vizsgálatai, továbbá a festményekben közös bizantinizáló stílus. A Laskodon megfestett képek a csarodai mester vagy köre munkái lehetnek, bár összhatásukban mégis eltérés mutatkozik közöttük. Amíg a csarodai képek egy ikonográfiái rendszer szerint felsorakozva tárulnak elénk, addig itt a merevség feloldódik - azt is mondhatnánk, hogy szinte játékos vonalvezetéssel kerülnek az ábrák a felületre. (A későbbi építési periódusokban nemcsak az elbontott szentélyen, illetve diadalíven lévő középkori vakolatok, hanem a torony építésekor a nyugati falon lévő is megsemmisült.) Az északi falon nyitott ablak következményeként a környékén húzódó ábrák nagymértékben sérültek illetve semmisültek meg, azonban a déli falon feltártak viszonylag épek maradtak.
