F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

SZEMLE - Nemzetközi folyóiratszemle. Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege, Burgen und Schlösser, Die alte Stadt, Die Gartenkunst (Droste Balassa Zsuzsanna)

Az 52-65. oldalakon ismét egy barokk palota leírása, elemzése a téma. Rainer Schuster: Diana Triumphans; Anmerkungen zur Barockisierung des Schlosses Eckartsau im Marchfeld unter Franz Ferdinand Graf Kinsky (Megjegyzések a marchfeldi Eckartsau kastély Franz Ferdinand Graf Kinsky idejében véghezvitt barokk átalakításához). A Münchenben végzett művészettörténész magiszteri dolgozatának rövid összefoglalása. Franz Ferdinand Kinsky gróf 1720-ban megvásárolt egy régebbi, négyszög alaprajzú kastélyt. A kor reprezentációs igényeinek megfelelően vadászkastéllyá alakíttatta. A terveket feltehetőleg Joseph Emmanuel Fischer von Erlach készítette. A homlokzat az idősebb Fischer von Erlach által kialakított típus egy, francia hatásra könnyedebb, klasszicizáló változata. Ugyanígy a főépület, a Corps de Logis alaprajza is mutat francia hatást: az ekkor korszerű francia vidéki kastély, a „Maisons de plaisance" típusával rokon. Egyedülálló a lépcsőház megoldása. A két ívesen hajló, U-alakú lépcsőszárny tükörszimmetrikus tengelyében van a kocsiátjáró. A díszterem leírásában a dekoráció szerepét hangsúlyozza a szerző. Ikonográfiáját, mint VI. Károly császár vadászszenvedélyének és erényeinek dicsőítését értelmezi. A 65-80. oldalakon: Bemerkungen zu Bauten Ödön Lechner (Megjegyzések Lechner Ödön építészetéhez - Karsten Falkenau) tollából különösen érdekes a magyar szakirodalom szemléletétől esetleg nehezen szabaduló szakembereknek. Az épületek stílusának forrásait a párhuzamok széles körű bemutatásával ismerteti a szerző. Lechner munkásságának első szakaszát, a Bajcsy-Zsilinszky úti Mádl-féle ház példáján szintén ilyen módon írja le: a firenzei kora reneszánsz, a Serliana nyílászáró motívum hatásának kimutatása mellett a házon található sgraffito-technika forrását kutatja. A reneszánsz eredetű sgraffito korabeli német elterjedtsége lehetett a közvetítő ennek a dekorációnak a felhasználásában (példa: Hugo Lieh berlini Kurfürstenstraße 55. számú háza). Lechner franciaországi útjának, a francia reneszánsz építészet hatásának, a Drechsler palota, a Thonet-ház elemzésének több oldalt szentel a szerző. Párhuzamként kerül szóba itt XII. Lajos blois-i kastélya, a fontainebleu-i, a villandryi kastély, a párizsi St.Eustache templom. Az Iparművészeti Múzeum tárgyalásakor a Lechner által is hangsúlyozott indiai párhuzam és a magyaros motívumok mellett a gótika, a francia reneszánsz, a német barokk hatását emeli ki. Az indiai hatás indirekt, angol épületek közvetítésével megismert útját, mint külön forrást említi. Lechner életművéből, mint a következő stílusszakasz képviselőjét, a Postatakarék épületét hozza példának. Szóba kerül a pártázatos reneszánsz hatás, Gottfried Semper beszélő ornamentikáról szóló elmélete, de a hangsúly az új stílus, a szecesszió megjelenését van. Az utolsó fejezetben röviden szól a nemzeti stílus kialakítására való törekvésről, mint általános európai jelenségről (katalán gótika, lengyel nemzeti stílus stb.) Lechner életművének átfogó, kritikai analízisét hiányolja a szerző záró mondataiban. A 80-84. oldalakon az utolsó tanulmány ebben a számban: Die Troppauer Jahre Josef Maria Olbrichs (Josef Maria Olbrich troppaui éveinek leírása) Jindrich Vybiraltól. Josef Maria Olbrich a csehországi Troppauban született. Építészi tevékenységét is szülővárosában és annak környékén kezdte. Életművének e korai, nem túl jelentős szakaszát vázolja fel e rövid tanulmány. Bár feltételezhető, hogy Troppauban és környékén több épületen ott hagyta kezenyomát, egy épületnél, a meltschi templom