F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

HÍREK - ICOMOS konferencia Sri-Lankán (Klaniczay Péter)

11. Sigiriya, sziklapalota. A palota és a hozzá tartozó egykor erődített terület a fürdőmedencék maradványaival. 5. század. Fotó: Klaniczay Péter kor úgy tűnt, hogy megállt az idő, mivel az egymást követő csoportok, jelenetek, az elefántok tucatjain ülő, illetve azok előtt lépkedő vallási vezetők, a világítást biztosító fáklyaerdő és az égőparazsat hordozók látványa, az ősi zene és ének ritmusaira lejtett táncok, az ügyességi játékok (gólyaláb, tűzkarika stb.) kavalkádja egyértelműen az évszázadok óta pontosan ugyanígy zajló szertartás világába repített bennünket. A konferenciát követő háromnapos tanulmányút során a - talán mondanom sem kell - a Kandyval együtt a világörökség részeként nyilvántartott ún. kulturális háromszög legnevezetesebb emlékeit kerestük fel. Ez egyben egy nagyszabású program elnevezése is, ami az itt található rendkívüli régészeti leleteket nemzetközi segítséggel próbálja egy hatalmas kulturális-régészeti parkká formálni. Ennek kezdeti, de ugyanakkor igen jelentős lépései már látszanak. Elsőként a dambullai barlangkolostort, azaz a Raja Maha Viharát kerestük fel, ahol egy teljes egészében sziklába vájt szentélysort láthattunk álló, fekvő és ülő Buddha szobrokkal, a sziklákra mint egy kiterített szőnyegre festett jelenetekkel díszítve. A szentélyeket, egy feltehetőleg többször megújított, de mai formájában leginkább 17-18. századinak ható, nyomott, alacsony oszlopokon nyugvó, klasszikus kiképzésű portikusz kötötte össze (2. ábra). A Buddha életét megelevenítő, még ma is tökéletes állapotban lévő falfestés különleges színvilágával lenyűgöző hatást váltott ki a szemlélőkből. A barlangok története az i.e. 1. századig nyúlik vissza, amikor Valagam Bahu királyt elkergették a királyi székhelyről, Anuradhapurából.