F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

HÍREK - ICOMOS konferencia Sri-Lankán (Klaniczay Péter)

A következőkben Polonnaruwa, a második nagy királyi közvont feltárt maradványait ismerhettük meg. A székhelyet még a 11. században a csólák kezdték el építeni, ők 1073-ban vereséget szenvedtek I. Vijayabahu szingaléz uralkodótól, aki jó földrajzi fekvése miatt királyi központtá tette. I. Parakramabahu király - a számos palotán és szentélyen kívül - hatalmas erődítéseket és víztározót (Parakrama Samudra) építtetett. A 13. századi hindu és maláj támadások nyomán a főváros keletre helyeződött, ezt követően pedig a portugálok kifosztották. Mivel a dzsungel beborította, a hollandok már teljesen elveszítették a nyomát. Később, a 19. században az angolok fedezték fel újra. A középső rész, a fogszentély terasza, ahol 12 épület maradványa képezi a régi város központját (3. ábra). Az egyik legérdekesebb épület a kör alaprajzú szentély, azaz Vatadage lehetett, aminek közepén kisméretű dagoba található. Valószínűleg még a 7. század előtt épült monostorhoz tartozhattak. A területen további szentélyek, Buddha-szobrok, szent felolvasó helyek és egy Bo-fa körüli kis szentély maradványai láthatók. Említésre méltó egy „hétszintes épület"-nek hívott, lépcsős építmény is, amelyet a mezopotámiai zikkurátokkal vetnek egybe, többszögű kialakítása miatt azonban inkább thaiföldi előképei lehetnek.