F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

Michael Kühlenthal: A REGENSBURGI DÓM RESTAURÁLÁSA: RÉGÉSZET, ÉPÜLETKUTATÁS, A FESTÉSMARADVÁNYOK VIZSGÁLATA

ról látható részét is. Ennek során a boltsüvegek szellőzőnyílásai körül található színes csillagok helyére aranyszínűek kerültek (50. kép). A restaurálást kísérő vizsgálatoknak — a vörös csillagoknak a gótikus ,

/

mandzsetta"-festéssel való kapcsolatához hasonlóan — sikerült kimutatniuk, hogy az arany csillagok egyértelműen az okker kifestéshez tartoznak (55. kép). A barokk átfestés befejezésére csak 1639-ben került sor a mellékhajókban. Az a feltevés, hogy ez a déli mellékhajó falán található 1639-es évszám összefügg az 1618-as vállalkozással, az csak IV. Albert püspök 1639. február 6-i keltezésű, unokaöccséhez írott leveléből (München, Staatsarchiv) vált világossá. A püspök ebben arról ír, hogy a harmincéves háború okozta zűrzavar mindeddig megakadályozta a belső tér kifestésének befejezésében, most azonban elszánta magát rá, nehogy a két mellékhajó kifestésének feladata valamelyik utódjának jusson, aki majd azzal dicsekedhessen, hogy az egészet ő csinálta. Ezzel az is érthetővé vált, hogy a főhajópilléreken a mellékhajó felé eső oldal okker festés rétege (amely 1639-ben készült) miért fed rá a főhajó felé eső oldal festésrétegére (amely 1618-ban készült). A dóm második barokk kifestését, tehát a belső tér összességében véve harmadik állapotát egy, a Domschatzmuseum-ban található olajfestmény mutatja be, melyet Achim Hubel Hans Georg Pöttendorff-fal hoz összefüggésbe, és 1709 tájára datál (52. kép). A feltárt festésmaradványok pontosan megfelelnek az e képen megörökített festészeti díszítésnek. Ebben a periódusban az egész belső teret, ismét csak a fehérre meszelt boltsüvegek kivételével, szürkére festették. A korábbi aranyozásokat megtartották, és ott, ahol az sérült volt, kijavították. Még a boltsüvegeken lévő arany csillagokat is gondosan kihagyták az újrameszeléskor. Az új kifestés pontos dátumát nem ismerjük. Egyelőre csak feltételezés, hogy a színes dekorációban végbement koncepcionális változás oka az az Antonio Riva által, 1697ben épített kupola lehetett, amelyet Francesco és Giovanni Battista Carlone díszítettek freskókkal és stukkókkal, s amelyek alsó része a festményen is jól látható. E festmény segítségével a templom második, 17. századi kifestését is könnyebben magunk elé képzelhetjük, amennyiben a harmadik kifestés szürke részeit képzeletben okkerre cseréljük. 1838-ban, a dóm I. Lajos-kori nagy purista restaurálása idején a barokk kupolát gótizáló bordás boltozattal cserélték fel, amelyen átvették a templom többi részén látható szürke festést az arany csillagokkal együtt. A belső térnek azt az állapotát, amelyben az ránk maradt, végül 1911-ben alakították ki. Mivel a második barokk kifestés ekkor már több mint 200 éves volt, nyilvánvalóan szükségesé vált egy alapos tisztítás. Ennek során minden fellazult festékréteget eltávolítottak, az okkerből és a szürkéből visszamaradt, összemosódott keveréket pedig részint úgy hagyták, részint lazúrozással egységesítették. A boltozatokat szürkébe hajló fehérrel festették le, és tették a sötétebb bordáktól eltérővé. Az ezzel a beavatkozással elért szürkéssárga árnyalat optikai összhatását tekintve a patinázódott kő benyomását keltette. A csak nemrég befejeződött írásos és rajzi dokumentációs munka anyaga körülbelül tíz iratrendezőt tölt meg, a fotók körülbelül még egyszer ugyanennyit. A dokumentáció minden, a kutatás során tett technikai és történeti jellegű megfigye-