F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

Michael Kühlenthal: A REGENSBURGI DÓM RESTAURÁLÁSA: RÉGÉSZET, ÉPÜLETKUTATÁS, A FESTÉSMARADVÁNYOK VIZSGÁLATA

26. A főhajó árkádívei mellett lévő, bemélyített sarokmezők és a trifórium. kép). Ráadásul a gazdag profilozás a keleti árkádív-szakasz 4. köve után megszakad, és attól fogva egyszerűbb formában folytatódik. A váltás megadja a munkálatok megszakadásakor létrejött falvarrat helyét. A munkák újrakezdésekor már új formákat alkalmaztak: egy megváltozott fejezettípust, egy egyszerűbb ívprofilozást és a bemélyített sarokmezőket, amiket az új építész a régi kövekbe is befaragtatott. 3. A szentély boltozatának hosszmetszetén feltűnő, hogy a boltsüvegek záradékvonala — dacolva minden boltozási teóriával — középütt lefelé hajlik (33. kép). Mindez szöges ellentétben áll a berlini Staatliche Meßbildanstelle által a 30-as években fotogrammetrikus minta után készített hosszmetszettel. Azon a boltsüvegek vízszintesek. A lecsüngő boltsüvegek részletmegoldása nem valamiféle kényszeres pedantéria okán fontos, hanem azért, mert az a középkori boltozási technika eleddig ismeretlen területeire enged bepillantást. A főhajó boltozására csak az építkezés egy viszonylag kései stádiumában került sor, amikor a tetőszerkezet nagyjában már állt. A falívek, hevederek és bordák Regensburgban ék formájú kőfaragványokból állnak, amelyeket egy ideiglenes fa ácsolatra falaztak rá. Mindezidáig nem sikerült még rájönnünk arra, hogy ezek a fa vázak milyenek voltak és hol álltak. A bordák közötti süvegek — Regensburgban téglával végzett — kifalazásakor időközben már többet megtudhattunk. A boltozat rajzolásakor a fal- és az átlós ívek záradékmagasságában olyan, eleinte megmagyarázhatatlannak tűnő bemélyítések tűntek elő a kövek felső élénél, amelyeket