F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

Michael Kühlenthal: A REGENSBURGI DÓM RESTAURÁLÁSA: RÉGÉSZET, ÉPÜLETKUTATÁS, A FESTÉSMARADVÁNYOK VIZSGÁLATA

menyre taposott feltöltési rétegek rámpaszerűen vezettek le a keresztelőtemplom román kori szintjére. A második építési szakasz lezárása után, amely még a dóm teljes szélességére kiterjedt, a munkákat a Szent János társaskáptalannal való jogi problémák következtében csak a déli oldalon lehetett folytatni. Egy, a déli hosszházpillérek mentén húzódó alapozási sáv arra utal, hogy először megépítették a déli mellékhajót, és azt lefalazták a főhajó felől (20. kép, III. építési periódus). A második hosszházszakasz utáni lefalazás a középhajóban és az északi oldalhajóban mindaddig használatban maradt, míg a dóm el nem érte mai kiterjedését. Mire ez az ideiglenes nyugati homlokzat már messze több, mint egy évszázadot megélt, addigra az építési terület is feltöltődött a templom járószintjéig. így a kapu és a román kori pillérek mélyebben fekvő részei az ideiglenes fal elbontásakor megmenekültek. Az egyes építési szakaszok befejezésével a dóm berendezést, többek közt üvegablakokat és oltárokat is kapott. Az ásatási területen minden szabadon álló pillérnél találtak oltáralapozást. Egyikük különös leletet rejtett: egy jobb mellső patájával fülét vakaró bika formájú vízköpőt (21. kép). A vízköpő minden bizonnyal akkor tört el, amikor a tetőzet peremén lévő végleges helyére húzták fel, az időjárás viszontagságainak tehát sohasem volt kitéve. A helyükre került darabokkal ellentétben ezen a kőmegmunkálásnak még valamennyi finomsága érzékelhető. Mivel egy, a II. építési szakaszból származó oltáralapozáshoz tartozott, 1330 tájára keltezhető. Egy további érdekes leletet kell még megemlítenünk: az 1787-ben elhunyt Anton Ignaz Graf von Fugger püspök egykoron a padlóba mélyített sírkamráját (22. kép). Ezt a déli átrium két szabadon álló pillére közé, a gótikus dóm padozatába mélyítették, majd téglával kifalazták, levakolták, és egy egyszerű, halál-szimbólumokat felvonultató festéssel látták el (23. kép). Miután a püspököt itt elhelyezték, a szarkofág fölé alacsony állványt ácsoltak, a sírkamra felső részét lebontották, s annak tégláiból lapos boltozatot falaztak a fa héjazatra. A faállvány, amelynek még látható a lenyomata a boltozaton, később összeomlott a szarkofág felett. Az újonnan épített püspöki sírboltban e sírkamrát eredeti helyén őrizték meg. Épületkutatás Tekintettel az egyházmegye fennállásának 1989-ben esedékes 1250. évfordulójára, a püspöki sírbolt kialakításához kapcsolódóan a belső tér restaurálására is sort kellett keríteni. Ez azzal az eséllyel kecsegtetett, hogy a 30 m-nél magasabb tér építészeti tagolását részletesen fel lehet majd mérni, s ezáltal első ízben kerülhet sor egy gótikus dóm mai elvárásoknak megfelelő kutatására. A következőkben Manfred Schuller bevezetőben említett művéből idézek. A kutatás alapját a 32 m magas és 80 m-nél hosszabb tér belső nézeteinek pontos, kő- és formahelyes felmérése jelentette. Mintegy 6500 m

2-nyi felületet kellett tehát lerajzolni. Ezen túl három teljes, l:50-es léptékű, különböző magasságokban metszett alaprajz, valamint egy hossz- és két keresztmetszet is készült az épületről. A belső falakat és a középkori tetőszerkezetet 1:25-ös, sok részletet pedig 1:10es és 1:5-ös léptékekben rajzoltak le. A felmérés és a rajzolás egyazon munkafo-