F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

Michael Kühlenthal: A REGENSBURGI DÓM RESTAURÁLÁSA: RÉGÉSZET, ÉPÜLETKUTATÁS, A FESTÉSMARADVÁNYOK VIZSGÁLATA

lyamaton belül, közvetlenül a helyszínen történt. Aprólékosan dokumentáltak minden megfigyelhető részletet, így például a fugákat, a profilokat, az ornamenseket, a csapokat, a kapcsokat, a feltűnő szerszámnyomokat, a foltozásokat, az emelőeszközök nyomait, az elhelyezővonalakat és a kőfaragójegyeket. A feldolgozást végzők fontosabb megfigyeléseikről közvetlenül a rajzon adtak számot, egy-egy tömör magyarázat formájában. Az így keletkezett dokumentációs anyag tömegéből csak néhány példát ragadunk ki annak érzékeltetésére, hogy a részletekbe menő pontosság és a gondos megfigyelés mennyire meghálálja magát. 1. A hosszház trifórium-magasságban felvett alaprajza például jellemzően mutatja e rajzok elképesztő részletgazdagságát (24. kép). A pontos alaprajzi vetület mellett számtalan kiegészítést is tartalmaz. Megtalálható itt minden előforduló kőfaragójegy, szerepelnek rajta keresztmetszeti és nézeti rajzok a trifóriumnyílások osztóiról (melyek eltérő formái már önmagukban is következtetni engednek az építésmenetre), valamint feltüntették rajta a trifórium mellvédlapjain található, vésett kőmegmunkálási nyomokat és elhelyezővonalakat is, amelyek pontos képet adnak az építésszervezésről és az elhelyezési pontosságról. Utalnom kell itt még egy részletre: a járófolyosó padozatában lévő, két lefolyóval ellátott vájatot kezdetben utólagos beavatkozásként értelmezték, majd az építésmenet rekonstrukciója során vi24. A trifórium alaprajza a délnyugati szakaszban.