F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

EGYHÁZTÖRTÉNET ÉS MŰEMLÉKVÉDELEM - Lővei Pál: Egyházi személyiségek a magyar műemlékvédelem történetében

A listákon szereplő egyháziak közül többnek nevével elég gyakran találkozik a szakember a szakfolyóiratokban, a különböző történeti munkákban, műemléki és művészettörténeti kutatómunka során. Cséplő Péter premontrei tanár a nagyváradi vár és a város környéki romok dokumentálását vállalta és végezte el, helyszíni tudósításai az ásatásokról, leletekről fórrásértékűek. Jedlicska Pál felsődiósdi (ma Horné Oresany, Szlovákia) esperesplébános a Pozsonytól északra húzódó kis-kárpáti területek emlékeit írta le művelődéstörténeti utazásait megörökítő könyveiben. Ebenhöch Ferenc koroncói plébános, majd győri kanonok és Pelargus János alsódörgicsei evangélikus lelkész Rómer Flóris régészet iránt érdeklődő, leleteket gyűjtő, azokat múzeumoknak ajándékozó barátai közé tartozott, az előbbihez szóltak „A Bakony" című, már említett könyvben összegyűjtött úti levelek, míg az utóbbi a Rómer által korábban már leírt dörgicsei műemlékekről és római kőfaragványokról készítette el a törzsíveket, és rajzokat is beküldött. Lipp Vilmos premontrei tanár, a keszthelyi gimnázium igazgatója gyakorló régész volt, a Veszprém, Zala, Vas megyékben végzett feltárásokról számos tanulmányt publikált az Archaeologiai Értesítőben illetve önálló kötetben. Kandra Kabos lelkész, 1886-tól az egri káptalan levéltárosa, helytörténeti, heraldikai cikkeket írt elsősorban a levéltár anyagának feldolgozása alapján, forrásközleményeit ma is használjuk. Viktorin József plébános a visegrádi romok megóvásáért kilincselt és szólalt fel 1872-ben közreadott könyvében is.

17 A kültaggá 1885-ben kinevezett Bunyitay Vince,

18 nagyváradi püspöki könyvtáros, majd kanonok, címzetes püspök, az Akadémia tagja volt: a váradi püspökség történetének három kötetes monográfiája, valamint Szilágy megye középkori műemlékeit feldolgozó értekezése ma is sokat forgatott alapmű. Az építészettörténettel, régészettel közvetlen kapcsolatban nem vagy alig állók között is olyan tudósok voltak, mint például Szvorényi József ciszterci tanár, egri gimnáziumi igazgató, nyelvész, irodalomtörténész, az Akadémia tagja. Az 1903. évi listán (ekkor már öt évre szólt mind a bel-, mind a kültagok kinevezése, amit természetesen újra és újra meg lehetett újítani) szereplő 33 levelező tag kétharmada ismét egyházi személyiség.

19 Az újabban beválasztottak közül Károly János székesfehérvári kanonok, majd nagyprépost, címzetes püspök Fejér megye öt vaskos kötetből álló történeti monográfiájával alkotott maradandót, Némethy Lajos esperesplébános a budai Nagyboldogasszony-templom ismertetője, az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat régiséggyűjteményének — a mai Balassa Bálint Múzeum ősének — első katalogizálója, Ortvay Tivadar apát Pozsony városának monográfusa és ma is alapvető, nemrég reprintben is kiadott helytörténeti leírásának szerzője, a bencés Récsey Viktor könyvtáros és régész alapvető esztergomi és Balaton környéki ásatások vezetője és publikálója, Wosinszky Mór apátplébános, régész, akadémiai tag a Tolna megyei múzeum alapítója, régészeti szakmunkák szerzője. A műemlékvédelemnek ez a 19. század közepére visszavezethető szervezeti rendszere a 20. század kívánalmainak egyre kevésbé felelt meg. A Műemlékek Országos Bizottságát végül 1934-ben szakhivatalként szervezték újjá, kis számú, de fizetett, teljes állásban a műemlékügy szolgálatában álló, szakértő hivatalnokkal. Ebbe a keretbe az egyháziak korábbi erőteljes részvétele nem fért bele. Egy igen fontos személyre azonban hivatkozni kell: Lepold Antal esztergomi kanonokra, ő az