F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)
TANULMÁNY - Balázsik Tamás: Kegyúri temetkezés Túristvándiban
TANULMÁNY Balázsik Tamás KEGYÚRI TEMETKEZÉS TÚRISTVÁNDIBAN A berendezést megkárosító gombafertőzés miatt talajcserét kellett végrehajtani Túristvándi középkori eredetű református templomában (1. kép). Mivel a munkát régészeti felügyelet nélkül bonyolították le, 1991 májusában utólagos ellenőrző kutatást végeztünk a templomban (1. rajz). Ennek során a kutatóárkok nyomvonalába eső sírokat feltártuk. A legjelentősebb ezek közül a templom középtengelyében húzott kutatóárokban, a diadalív vonalától kissé keletre talált, keleti tájolású sír volt (2. rajz). A halottat mellrészén ezüstpaszománnyal díszített ruházatban temették el. Dereka tájékán, a test mellett, főként a koporsódeszkákon, arany- és ezüstszálas hímzés (virágok, pontok, láncfonat) nyomai látszottak. A szövet teljesen elpusztult. A koporsó alól, a halott válla, nyaka tájáról, rozsdás vastárgy, kettétört szablya két, egymáshoz rozsdásodott darabja került elő, egyik végén némi famaradvánnyal (3. kép). (Pengéjének hossza legalább 87 cm volt, szélessége 3,6 cm, gerincének vastagsága 6 mm. Súlya: 1,25 kg.) Az azonosítás szempontjából különös értéket képvisel a halott kegyúr jobb kezén talált, a 17. századra datálható 1 arany pecsétgyűrű (2. kép). A nyolcszögű foglalatba erősített kövön, ornamenssel keretezett ovális mezőben a Szente-Mágócs nemzetség címere, három szál liliomot tartó kar látható, a keretezés körül pedig az „A K" és „D K" betűk olvashatók. A birtoklástörténeti adatok alapján a gyűrű egykor a Kölesei Kende család egyik tagjáé volt, a betűk feloldása pedig — figyelembe véve a korabeli gyakorlatot — a következő: „A ... KENDE DE KÖLCSE". A Szente-Mágócs nemzetség szatmári ágának a szatmári Tiszaháton, a Túr és a Szamos vidékén voltak birtokai. Kegyúri templomuk a cégényi Szűz Mária monostor volt, a nemzetségbeli János, Jakab, András, Mihály és Miklós birtokosztályáról kiadott 1345-ös oklevél szerint ugyanis itt voltak eltemetve az említettek ősei (... ubi progenitores eorum sepulturam habere dignoscuntur...). Az itt felsorolt öt testvér 1364-ben a királytól megkapta ugyan a Bodrog megyei Peturmonostorát (Bodrogmonostor, Szentpétermonostor) a kegyurasággal együtt, ami a 13. században a Szente-Mágócs nembéli Kenézmonostoriak kezében volt. Ennek ellenére a cégényi egyház birtoklása volt az elsődleges, noha amikor a nemzetséghez tartozó kegyurak északabbra, a kb. 20 km-re fekvő Kölesére és környékére költöztek, jelentősége némiképp csökkenhetett, bár állítólag még a 15. században is a monostor volt a nemzetség halottainak nyugvóhelye. Ezen kívül az 1345-ben említett, Istvándi előnévvel feltűnő Miklós fiai, László és György, valamint lánya, Margit, 1406-ban a Sadan-i (Szatmárzsadány: Ghidani — Románia) Szent Péter- kápolna kegyuraságából is részt kaptak. 2 A cégényi temetkezőhely az 1181-ben említett, a Szamos mellett emelt Szűz Mária monostorral azonosítható, bár Cégényben lévőként először csak 1288 körül szerepel. Alapítója Kulchey ispán volt a 12. század
