F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

MŰHELY - Jánó Mihály: A székelydályai református templom kutatása

71. Többek között ebből a korból származnak a közeli Felsőből dogfalva templomának a dályaival rokon virágmotívurnos falképei. 72. A Szent László-legenda falképeinek legfontosabb irodalma: Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumcjue stirpis Arpedianae gestarum. Szerk: Szentpétery Imre. Budapest, 1937. I. 366—420.; Huszka József: A Szent László legenda székelyföldi falképekben. Archaeológiai Értesítő, V. (1889) 213.; László Gyula: A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. Kolozsvár, 1943.; Lukács Zsuzsa: A Szent László- legenda a középkori magyar falképfestészetben Athleta patriae. Budapest, 1980. 163—204.; Kemy Terézia: Szent László-kultusz a Zsigmond korban. Művészet Zsigmond király korában 1387— 1437. I. 353—364.; László Gyula: A Szent László-legenda középkori falképei. Budapest, 1993. 73. László i. m. 1943. 74. L4sz/ó i. m. 1943. (Legközelebbi rokonságot a bibarcfalvi és az erdőfülei falképeken látunk, de sok vonatkozásban a rimabányaival is. 75. Nem tudjuk Dávid László miért állítja olyan határozottan i. m. 263., hogy „a templomot a középkor végén gótikus stílusban átépítették: a hajót bordás boltozattal fedték...". Ez nem figyelhető meg még akkor sem ha a kutatásaink nem voltak a legkimerítőbbek. 76. Lásd még: Ferenczi Géza: Székelydálya ref. templom. Tájékozódó ásás. Ásatási napló, 1992 . 9. 3. — 1992. 9. 6. (Kézirat) 77. „Protocollum Vagy-is ... " 1794. 78. Entz Géza: A középkori székely művészet kérdései. Erdélyi Tudományos Füzetek 162. Kolozsvár, 1943. Vaiásianu i. m. 1959. I. 73. Entz Géza: Die Baukunts Transilvaniens im 11-13 Jahrhundert. Acta Históriáé Artium, XTV. (1968) 1-2. 1-48. 3-4. 131—170. 79. Dávid i. m. 265. Mihály JÁNÓ DIE FORSCHUNG DER REFORMIERTEN KIRCHE IN SZÉKELYDÁLYA (DAIA) In Sommer 1992, sich an die wegen der strukturellen Beschädigung des Chores begonnenen Befestigungsarbeiten knüpfend, wurde die partielle baugeschichtliche Forschung der Kirche verrichtet. Die noch unbeendete Forschung brachte bereits wichtige Ergebnisse, die der Autor — ein Historiker — folgenderweise zusammenfassen kann. Das Dorf Székelydálya liegt im südlichen Teil des mittelalterlichen Udvarhelyszék (heute Komitat Hargita), im Tale des Baches Dálya, der zum Fluß- system des Kis-Homoród gehört. Die erste Erwähnung des Dorfes findet man im päpstlichen Zehntenverzeichnis des Jahres 1333. Die Kirche mittelalterlichen Ursprungs, deren Patrozinium unbekannt ist, steht mit ihrem charakteristischen schlanken Turm, dessen Haube heute schon mit Blech bedeckt ist, in der Mitte des Dorfes. Die ursprüngliche romanische Kirche war zweiräumig, mit geradem Chorabschluß und rechteckigem Schiff, und wurde wahrscheinlich in der zweiten Hälfte des 13. Jahrhunderts erbaut. Sie war im Innern bemalt. Im Laufe der Forschung sind die Grundmauern des Chores mit dem originalen bemalten Putz (Draperie-Verzierungen) zum Vorschein gekommen, aber auch an der Nordwand des bestehenden Schiffes sind in die Mitte des 13. Jahrhunderts datierbare Wandmalerei-Fragmente gefunden worden. Um die Mitte oder in der 2. Hälfte des 14. Jahrhunderts wurde die ganze Kirche neu ausgemalt. Aus dieser Zeit stammen die an der Nord- und Südwand des Schiffes im Laufe der Forschung freigelegten