F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

SZEMLE - Erdélyi Múzeum LIII. kötet. 1991. 1— 4. füzet (Lővei Pál)

ERDÉLYI MÚZEUM LUI. kötet. 1991. l—A. füzet Az először 1814-ben megjelent, majd 1874-ben a kolozsvári Erdélyi MúzeumEgyesület által újraindított Erdélyi Múzeum 1947-ben, a kinyomtatott LII. kötet zúzdába küldését követően hosszú szünetre kényszerült; az újjáélesztett Egyesület két humán szakosztályának (Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi, valamint Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi) közleményeként 1991-ben jelent meg az LIII. kötet. Az OMvH könyvtárában a korábbi évfolyamok jórésze megtalálható, a Múzeum-Egyesülettel felvett cserekapcsolat révén most az új kötetet is megkaptuk. Az ebben közzétett hét tanulmány a társadalomtudományok széles köréből merít. Két olyan található köztük, amely a műemlékvédelem, építészettörténet, művészettörténet szempontjából is fontos. Benkő Elek az udvarhelyszéki Rugonfalva (Rugânesti, Hargita megye) középkori emlékeit mutatja be. A helyreállítást megelőzően, 1981-ben végzett rövid falkutatás alapján új adatokkal szolgál a középkori református templom építéstörténetéhez. A Székelykeresztúri Múzeum régészeti raktárának és adattárának rendezése során is több elfekvő adat került elő, a szerző magyarországi tanulmányai és tapasztalatai alapján megkezdettt régészeti topográfia terepbejárásai (a topográfia első kötete a kiadás végső stádiumában van) pedig egyenesen „új" objektumokkal gazdagították ismereteinket. A templom részletes falkutatása igazolta a korábbi periodizációs elképzeléseket, egy 13. századi, román kori, és egy késő gótikus építkezés egymásutánját. A hajó északi falának román kori szakaszán már 1971-ben előkerült, Dávid László és Vasile DraguJ által közzétett, gótikus falkép töredékek teljes feltárására és megtisztítására is a renoválás kapcsán nyílott mód, ennek következtében pontosabb lett az ábrázolás ikonográfiái leírása. A szentélyboltozat poligonális záródásának zárókövén az Agnus Dei-t ábrázoló címerpajzsot is megtisztították a vastag meszelésrétegektől, miáltal előtűntek a színvonalas faragvány igen finoman kidolgozott részletei, jó arányai. A kutatás során feltárt, 16—17. századi, szénnel, krétával írt falfirkák gondos dokumentálása és értelmezése ismét bizonyítékkal szolgált arra nézve, hogy az efféle fáradozások nem hiábavalók: előkerült a szomszédos Betfalva egyik legkorábbi írásos említése, és a templom használatának eddig ismert néhány adata is megerősítést kapott. A falfirkák mellett gondos rajzi dokumentálást nyert három, a késő középkori berendezésből másodlagos felhasználásban fennmaradt deszkatábla sablonnal festett mustrája is. A templom I. világháborúban elpusztult harangjának Orbán Balázs vázlatain megőrzött díszítményei alapján a harangot a nagyszebeni öntőműhelyhez lehetett kötni, és több fennmaradt, ugyanebben a műhelyben készített harang matricái segítségével a rugonfalvi, elpusztult mintákat biztonsággal azonosítani is lehetett. (Mindebben a