F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

SZEMLE - Erdélyi Múzeum LIII. kötet. 1991. 1— 4. füzet (Lővei Pál)

szerző segítségére szolgált az az évekig tartó bejáráson alapuló gyűjtőmunka, amely remélhetően a közeli jövőben egy harangkorpuszban fog testet ölteni.) A helyreállítás kapcsán a szerző röviden kitér azokra a számunkra is ismert problémákra, amelyek a templomrestaurálások házilagos kivitele során jelentkeznek — vakolatleverés, festés- és színnyomok, az elpiszkolódott, feliratokkal „ékes" vakolatfoltok esztétikai kérdései —; Rugonfalva esetében sikerült megfelelő kompromisszumos megoldásokat találni. A tanulmány végén a templom késő gótikus átépítésének valószínűsíthető patrónusát a falut részben birtokló, ott birtokközpontját is kialakító rugonfalvi Nyújtódi Pálban határozza meg a szerző. Elenyészett udvarházának helyét is megpróbálja lokalizálni, csekély régebbi leletek, a terepbejárások tárgyi emlékei, valamint logikusnak tűnő településszerkezeti megfigyelések alapján. A másik figyelemreméltó tanulmány Jakó Zsigmond tollából ered, és Batthyány Ignác erdélyi püspök tudományos és tudományszervezői munkásságát mutatja be. A főpap legismertebb alkotásának, a gyulafehérvári Batthyaneum műemlék könyvtárának alapítási körülményeit újabb adatok feltárásával, korábbi megalapozatlan vélekedések cáfolásával pontosítja a szerző, és Batthyány történetírói munkásságának közegébe ágyazva a korábbinál sokkal árnyaltabb képet fest az alapítás szellemi hátteréről is. Az igen bő Szemle rovat gondos recenziói végén a Magyar Építőművészet Erdély építészetének szentelt, 1990. évi 5. számát — benne Csengeiné Plank Ibolya, Pusztai László, Hadik András, Deák Zoltán írásait — Dávid László mutatja be. Az OMF 1991. évi Biró József-kiállításának illetve Biró József — az Erdélyi MúzeumEgyesületnek is tagja volt — emlékének Benkő Samu (a kiállítás megnyitóján köszönthettük) szentel egyes bekezdéseiben igen megható sorokat. Az Egyesületi közlemények rovat az Egyesület 1950. évi, önkényes megszüntetéséről felvett jegyzőkönyvvel kezdődik, majd az 1990. október 27-i közgyűlés, az újjászervezés dokumentumai, eseménynaptára következnek. Az utolsó odalon pedig már pályázati felhívás olvasható: olyan honismereti-helytörténeti tanulmányok írására buzdít, amelyek „erdélyi falvak, városok, vidékek, intézmények, (falusi és városi) iskolák, társadalmi szervezetek, egyházak, műemlékek, művészeti és történeti emlékek (műtárgyak, várak) múltját tárgyalják, valamint néprajzi, népművészeti, népköltészeti, népzenei, magyar tájnyelvi témát dolgoznak fel a szakszerűség igényével, eredeti kutatások és új források alapján, vagy ilyen tárgyú ismeretlen anyagot (például egy falu földrajzi neveit) gyűjtenek össze és rendszereznek". Az Egyesület a pályaművek megjelentetéséről is gondoskodni kíván. Ennek egyik fóruma bizonyára az ugyancsak újrainduló Erdélyi Tudományos Füzetek sorozata lesz, amelynek első (a régebbi kiadványok számozását folytató) kiadványai már meg is jelentek. Lővei Pál