F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

MŰHELY - Szentesi Edit: Bekezdések a magyarországi műemlékvédelem előtörténetéből III. Egy másik nagybácsi könyvtára

Grafen Vincenz)": Reise durch einen Theils Ungarns, Siebenbürgens, der Moldau und Bucovina"-]a (Pest, 1811). Meglepően gazdag a könyvtár magyarországi forráskiadványokban és történetírókban: szerepel a felsorolásban a Bél Mátyás szerkesztette Adparatus ad históriám Hungáriáé (Pozsony, 1735) és Kaprinai István alapvető oklevélkiadásának — Hungária diplomatica temporibus Mathiae de Hunyod Regis Hungáriáé (Bécs, 1767—1771) — mindkét megjelent kötete. Van Anonymusa (Endlicher 1827-es bécsi kiadásában), Kézai Simonja (Horányi 1782-es budai kiadásában), Bonfinije (az 1568-as bázeli kiadásban, vagyis az első teljes, Zsámboky János által gondozottban), Brodaricsa (Lethenyei János 1795-ben Budán megjelent első teljes magyar fordításában), Istvánffyja (Köln, 1685), továbbá olyan művek, mint például — az érthetően névtelenül megjelent — Ausführliche und wahrhafte Beschreibung... Nádasdi, Zrinyi és Frangepan grófok peréről és kivégzéséről (Bécs, 1671). Az újabb történetírás jeleseinek munkái közül pedig Timon Sámuel Imago antiquae Hungáriáé... (Bécs, 1754-es második kiadás) és Pray György Dissertationes historico-criticae in Annales veteres Hunnorum Avarorum & Hungarorum (Bécs, 1774) című műve, valamint Horváth István Rajzolatok a Magyar Nemzet legrégibb történeteiből (Pest, 1825) című könyve szerepel. Ezen túl megtalálható Paúr könyvtárában a hazai «régiségtan» néhány alapműve, így Révai József De Sacra Corona Regni Hungáriáé... című műve, de nem az 1613as augsburgi első kiadásban, hanem egy 1652-es bécsiben, aztán Balassa Ferenc: Casula S. Stephani Regis Hungáriáé vera Imago expositio... című Bécsben 1754-ben kiadott munkája csakúgy, mint Jankovich Miklós Budán felfedezett gazdag sírbolt, mellyben hihetőleg Katalin, Mátyás király első hitvessének és Podjebrad György leányának teteme találtatott (Pest 1827) című értekezése és Simonchicz éremtani összefoglalója (Dissertatio de Numismatica Hungáriáé Diplomatica accomodata, Bécs, 1794). A nemzetközi régiségtani szakirodalmat összesen egy szerzőnév nélkül megadott mű: Monumenti sepolcralis della Toscana (Firenze, 1819) képviseli, egyúttal az egyetlen olyan könyv, amelynek megszerzési körülményeire is következtethetünk; talán 1819-es firenzei és toszkánai útjáról hozta magával.

13 Járatta Paúr János Helmeczy Társalkodóját, és a Tudományos Gyűjteményt, az előbbinek utolsó három, az utóbbinak utolsó négy évfolyama szerepel, ugyanakkor a Tudományos Gyűjtemény 1817 és 1820 közötti, tehát első (!) évfolyamai is megvannak a könyvtárában. E rövid összefoglalás is jól tükrözi e könyvtár több jellemző vonását. Jogászi tanultságú emberé volt, aki a nagy hercegi birtokok igazgatásában felmerülő összes — ma talán részben obskúrusnak tűnő — problémához megpróbálta beszerezni a korszerű tájékoztatást adó műveket, s ugyanakkor kihasználta az utazások adta alkalmakat. Széles nyelvtudással rendelkezett, ha — könyvtára szerint legalábbis — olaszul, angolul és franciául nem is olvasott rendszeresen. Térképgyűjteménye, ha megvan még valahol, igazi érték, s beszerezte az érintett helyeken való alaposabb tájékozódást lehetővé tevő kalauzokat. Valószínűleg nemcsak Bécsben, de külföldön is látogatta a színházi- és operaelőadásokat. Szembetűnően érdekelte a könyvtártulajdonost a hazai történelem és a «régiségtan» is, abban az értelemben, mely a «régiségekkel», mint a dicső nemzeti