F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)
MŰHELY - Sonkoly Károly:A megyefai Jeszenszky-kastély. Egy félbemaradt helyreállítás apropóján
a „tereferélő"-nek becézett, oszlopos sarokpavilon. A falakat megmagasítva tagoltabb főpárkányt készítettek, s az ablakokat is átalakították. A délnyugati homlokzat középrizalitjának széleit sarkosra falazták. Az attikát íves záródásúra építették át, a tetejére bádogból formált díszvázákat helyeztek. Megtartották a mezőben lévő kettős címert. A belsőkben is átalakításokat végeztek, a boltozatokat lebontották. Az új bejárati előcsarnok, a folyosókhoz vezető két lépcsőjével, kis méretei ellenére is reprezentatív hatású térként fogadja a belépőt. Ebben az időben készültek a néhány szobában megtalált, az átlagosnál nem kvalitásosabb díszítőfestések. Az ebédlőnek használt, legnagyobb helyiség (6/b.) mennyezetére a Horváth- és Jeszenszky címereket festették fel. Az udvarház felújításával egyidőben került sor a 6,2 hektáros park kialakítására, amelynek korábbi előzménye is lehetett. Alaprajzát a község 1907-es kataszteri térképéről ismerjük. Az átalakítás utáni években a kastélyról több fénykép, képeslap is készült. Az épület az új részek (a torony, a sarokpavilon), a homlokzatarchitektúra, a változatos tetőformák és az itt alkalmazott, bádog- és kovácsoltvas díszek révén elnyerte története során legkvalitásosabb formáját. A jó átlagos színvonalú, már a kései historizmus stílusában fogant átalakítással kapcsolatban nem kerültek elő sem tervek, sem írott források, így az építész neve sem ismert. A homlokzatarchitektúra azért nem oly színvonalas, hogy ennek alapján pontosabb analógiákra mernénk hivatkozni. Az alaprajzra sem hagyatkozhatunk, hisz az már jórészt adott volt, s a toldások is eléggé általánosan elterjedt megoldások. Csak hipotézisként vethető fel a korban, Pécsett működő Schlauch Imre neve, aki a kései historizmus vezető mestere a városban." Az egyelőre ismeretlen építész értő kézzel nyúlt a régi udvarházhoz, amelyet a korízlésnek megfelelő, elegáns, villaszerű formára alakított át. A historizmus idején gyakori az ilyen villaszerű kastély és kastélyszerű villa. 12 A nagy bőségben előforduló, helyi példák közül elég, ha megemlítjük a pécsi Mecsekoldal szőlőiben álló nyárilakokat, a Schlauch-féle villatelep házait, 13 vagy a Megyefához közel eső Helesfához tartozó Nádosy-telep kis kastélyát. 14 Jeszenszky Lajos és neje, Duchon Irma a kastély feletti dombtetőn kialakított kis, családi sírkertben nyugszanak. Egyetlen gyermekük, Mária Fedóra (Irma) (1901— 1979) távoli rokonához, a bükkösdi ághoz tartozó Jeszenszky Ivánhoz (János) (1879— 1955) ment feleségül. Házasságukból két leány, Júlia (1923) és Judith (1925) 15 született. Ahogy a gyermekek nőttek, hiányzott egy külön lányszoba, ezért toldották 1937ben a kastélyhoz a 10. számú helyiséget (6. építési periódus). Ebből az időszakból sok, amatőr fénykép maradt fenn a kastélyról, köztük még egy légifotó is. A világháború végén, az orosz csapatok bevonulásakor pusztult el a berendezés egy része és néhány darab kivételével a kastély levéltára is. 16 1949-ben államosították az épületet. Először az Ásványbánya igazgatósága költözött ide, majd sokáig az Állami Gazdaság használta. Fényképek tanúsága szerint az 1960-as években a kastély még jó állapotban volt, a kertet gondozták. A fokozatos állagromlás 1974-ben kezdődött, amikor megvásárolta a Pécsi Cipőipari Szövetkezet, és egyik üzemét idetelepítette. Az épülettől idegen funkció, a ház műemléki értékeit negligáló átalakítások (pl. az oszlopos sarokpavilon befalazása, az északnyugati szárnyban a válaszfalak lebontásával létrehozott nagy műhely) sorozatára a koronát az 1984-es tatarozás tette fel, amikor még a díszes, bádog tetőablakokat is leszedték a toronyról. A fi-
