F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

MŰHELY - Sonkoly Károly:A megyefai Jeszenszky-kastély. Egy félbemaradt helyreállítás apropóján

letekkel és gémeskúttal. A későbbi parknak még nyoma sincs. Csak a főhomlokzat előtti, keskeny sávban lehetett valamiféle előkert, amelyet a Szentdomjánpusztára vezető földúttól léckerítés választ el. A képecskén, a kastély alatt, látszanak a falu házai és az uraság vízimalma is, amelyet már a 18. század közepi források is említenek, s csak az utóbbi évtizedekben bontottak le. A patak menti úton süveges paraszt ballag szekere mellett. A bal sarokban egy igazi biedermeier idill, virágos réten üldögélő fiatal pár apró figurái, akik valószínűleg családtagok. A vízfestmény készítője a hagyomány szerint Jeszenszky Gyula volt. Apja Jeszenszky Nep. János (1793—1855) főszolgabíró, Antal egyetlen, életben maradt fia volt Megyefa földesura ezidőtájt, amikor vidám élet folyhatott a kastélyban, hisz Kun Teréziával kötött házasságából két leánya és öt fia született. Vagyona is jelentősen megnövekedett. 1832-ben — a Petrovszky-család kihaltával — a Jeszenszkyekre szállt a Horváth Dániel-féle örökség másik fele is. A bükkösdi- és a megyefai ágak osztálya során a majd 10 000 holdas birtoknak több mint a fele, Megyefával együtt, Nep. Jánosé lett. Az ő idejére tehetjük a 3. építési periódust, amelyről nem ismerünk írásos adatokat. A falkutatás során feltárt jelenségekből kiderült, hogy csak belső átalakítások történtek az északkeleti szárnyban. Ekkor épülhettek a 3. és 4. szobák dongaboltozatai, amelyeknek megtartására új, vastagabb válaszfalakat emeltek. Erre a periódusra datálhatok azok, a már másodlagos helyen beépített, fa ajtókeretek, amelyeket kannelurázott pilaszterek díszítenek. A megyefai vidám időknek a szabadságharc vetett véget. A családfőt országgyűlési képviselővé választották, a fiúk pedig honvéd és nemzetőr tisztekként szolgálták a hazát. A festegető Gyula huszár századosként esett el 1849-ben, a délvidéki harcok során. Jeszenszky Zoltán (1819—1885) — aki apja halála (1855) után örökölte Megyefát — korábban nemesi testőr volt, s nemzetőr századosként a komáromi fegyverletételig harcolt. A családi hagyomány, valamint a padláson és a parkban talált, a pécsi Zsolnay-gyár korai típusai közé tartozó, mázatlan terrakotta épületdíszek (konzolok, ornamentális relief-lapok) alapján, az ő birtoklása idején, valamikor a 19. század harmadik negyedének végén—utolsó negyedének elején került sor a 4. építési periódusra.

10 Erről szintén nem maradtak fent tervek, vagy írott források. A külső átalakítás nem érintette a kastély főtömegét. Az új homlokzatdíszek elhelyezése alkalmával egyes ablakokat is átépítettek, elsősorban a dombra néző, délkeleti homlokzaton. Lehet, hogy ekkor bontották el az udvari oldalon a kiugró bejárati tornácot és falazták be az oldalfolyosó nagy, íves záródású nyílásait, helyükön kisebb ablakokat létesítve. Az úrbéri elkülönözés következtében Jeszenszky Zoltán fiának, Lajosnak (1854— 1917) — aki bátyjától, a Budapesten élő ifj. Zoltántól a századfordulón vette át Megyefát — már csak 300 hold körüli birtok jutott a kastéllyal, őt a vármegyei árvaszék elnökeként hivatala Pécshez kötötte, ezért a századelőn itt, az akkor épült, Schlauchféle villatelepen is vett egy házat. A megyefai kastélyt 1900-ban kötött házassága alkalmával jelentősen bővíttette, átépíttette. Ekkor, az 5. építési periódus alkalmával kapta a ház a jelenlegi állapottal csaknem megegyező kialakítását. Felépült az udvari oldalon, a szárnyak találkozásánál kiugró, északra néző bejárat, valamint a nyugati saroknál álló, sokszögű torony és ennek pandanjaként, a főhomlokzat túlsó végén