F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

TANULMÁNY - Koppány Tibor: Bakonyszentlászló evangélikus temploma

az északi homlokzatok középvonalában lévő külső falsávoknak megfelelően belül is állt egy-egy ismeretlen méretű és formájú falsáv, levésett nyomai mindkét oldalon előkerültek. Pontos méretük régészeti feltárással, illetve nagyobb felületen végzett vakolatleveréssel volna megállapítható. A karzatok szintjén, a hajó mennyezete alatt készített kutatósávokban ezekről a középső falsávokról kétoldalra induló, félköríves boltozat lenyomata került elő, s mivel a félköríves lenyomatot a belső nyugati falfelületen is megtaláltuk, nyilvánvalóvá vált, hogy a templom hajóját eredetileg kétszakaszos keresztboltozat fedte. A szentély feletti dongaboltozat, ahogyan az a padlástér felől megállapítható volt, a szentély falainak későbbi ráfalazásával egyidejű, tehát valószínűleg barokk kori. A szentély belső felületén egyébként falkutatást nem végezhettünk. Végül megemlítjük, hogy a templom körüli tereprendezés alkalmával a hajó déli oldalán, annak keleti szakaszában ismeretlen korú, kisméretű toldalék építmény kőből készített alapfalai kerültek elő. A 2,30 x 4,50 m méretű helyiségbe a templomból ajtó nem vezetett, az tehát középkori sekrestye aligha lehetett. Eredeti rendeltetésének tisztázása régészeti kutatással volna lehetséges (3. rajz). Az írott források A mai Bakonyszentlászló Árpád-kori elődjéről nem maradt adat. Első és ismert említése nagyon késői, 1432-ben Garai Miklós nádor cseszneki váruradalmának itteni tiszttartója, Szentlászlói György nevében fordul elő. A pannonhalmi konvent egy 1437-ből származó jelentésében szerepel a Némái Kolos Jeromos cseszneki várnagy által Szentlászlóba helyezett tiszttartó, aki feltételezhetően az öt évvel korábban megnevezett Györggyel volt azonos.

5 A középkori Szentlászló a 15. századtól tehát a cseszneki vár falvai közé tartozott. A várat Zsigmond király adományaként 1392-ben kapták a Garaiak, Szentlászló azonban a veszprémi káptalan ugyanebben az évben kelt beiktató levelében, amelyben a Csesznekhez tartozó birtokokat név szerint sorolták fel, nem szerepel.

6 Ennek oka egy közel száz évvel későbbi oklevélből derül ki. 1478-ban, amikor Felsőlindvai Széchi Miklós örökségképpen leánynegyedet kapott a Garai birtokokból nagyanyja, néhai Garai Miklós nádor húga, az 1398-ban férjhezment Ilona után, a cseszneki várhoz tartozó falvakat bejáró bizottság Szentlászlóból azért nem adott részt, mert az a szomszédos Kenyérivel és Nyékkel együtt ezt követően és csereképpen jutott a Garaiak birtokába. A bizottság említi a cseréről szóló oklevelet, de azt sajnos nem, hogy kivel cserélték Szentlászlót, ki volt annak korábbi birtokosa.

7 A 15. századtól a falu századunk középéig a cseszneki váruradalomhoz, illetve a vár pusztulása után, az újkorban az azt birtokló Esterházyak bakonyi uradalmához tartozott, ott sorolja fel az említett, a Széchieket illető leánynegyedet 1478-ban feltüntető oklevél, Veszprém megye 1488-as adólajstroma és az 1531 és 1696 közötti időből fennmaradt, számtalan rovásadó összeírás is.

8 A Garaiak után Csesznek és a hozzá tartozó birtokok Szentlászlóval együtt a Szapolyaiak kezére kerültek, az 1530-