F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)
MŰHELY - Sonkoly Károly: A Pécs, Király u. 21. sz. polgárház homlokzatkutatása és helyreállítása
a 18. század eleji, zavaros korszakban, a rácdúlás, vagy a kuruc háborúk idején tűnt el a porondról. Az 1712-es hadiadó kivetési összeírás már sem őt, sem az 1695-ös két házat nem említi. Joggal feltételezhetjük, hogy ezek a pusztításoknak estek áldozatul, rommá lettek. Ezt igazolják a falkutatás eredményei is, mert a déli homlokzat keleti részén néhány, másodlagosan beépített, középkori, megmunkált építőkövet találtunk. Az ún. 1722-es telekkönyvi összeírásban 7 ismét szerepel az ingatlan, amely ekkor már két, önálló részre oszlott, más-más tulajdonosok nevén. Az új telkek - Gosztonyi Gyula, Babies András, majd Madas József rekonstrukciói szerinti-két, keskeny, észak-déli tengelyű sávban helyezkedtek el, s még hozzájuk tartozott a jelenlegi Mór u. 1. sz. területe is. A fenti forrás egy-egy házat említ rajtuk, amelyek a falkutatás tanúbizonysága szerint a déli részen, az utcavonalon álltak. A nyugati, kisebb, földszintes épület tulajdonosai a 18. század nagy részében seborvosok voltak. A méretek és a falazatok is szerényebb anyagi helyzetről tanúskodnak. A forrásokból kikövetkeztethető, hogy az eltérő anyagú emeletet csak az 1740-es évek közepén húzták fel. Ekkor toldhatták a házhoz az udvari szárnyat is. A sarkon álló, egyemeletes épületnek nem csak nagyobb mérete, de szilárdabb falazata - mindkét ház terméskőből készült, de a kisebbik földszintje puha mészkőből, míg a nagyobbik kemény mészkőből, tégladarabokkal, szabályosabb felrakásban - is vagyonosabb építtetőre vall. Ez Stípanovics György horvát kalmár volt, akinek haláláról a város Tanácsülési Jegyzőkönyvének 1752. III. 3-i bejegyzéséből 9 értesülünk, amely azt is közli, hogy özvegye ekkor ment férjhez Pichler József kereskedőhöz, aki később szenátor lett. Nevéhez kapcsolható egy jelentős bővítés, amelyre - ha helyesen olvassuk a ház kapujának zárókövébe vésett, megkopott évszámot - 1774-ben került sor. Eddig a két szomszédos ház nem épült össze az utcafronton. A zártsorú beépítés ekkor jött létre, mert Pichler nyugat felé a kaputengellyel bővítette házát. Az itteni, nagyméretű téglákból emelt, homogén falazat a kutatósávokban jól elválik a kétoldalt látható, terméskő falaktól. Ebben a periódusban épülhetett a sarokház keleti szélénél, a mai Mór utca mentén álló, kétszintes, de alacsonyabb oldalszárny is. Ezt az állapotot rögzítik Duplatre 1777-es és Takáts Menyhért ezzel közel egykorú térképei, 10 amelyeken jól megfigyelhető, hogy a déli oldalon már összeépült a két, L-alakú ház. 1783-ban a sarokház új gazdája, Pichler veje, a szintén kereskedő és később városi szenátor Punich (Punik, Punek) Pál megvette a rossz állapotban lévő, szomszéd épületet az akkori tulajdonostól, egy özvegyasszonytól. Ezzel a két ingatlan egy kézbe került. Az 1786-os conseriptio már ezt az állapotot hozza. Az új birtokos a következő években átalakíttatta a házakat. A két épület egyesítése során lebontották a nyugati, kisebb ház udvari szárnyát, s helyette a telekhatárnál új, hosszabb szárnyat emeltek, amelyben a lépcsőházat is elhelyezték. Az így létrejött, U-alakú, nagy épület belső udvart fogott közre, amely mellett, a földszinten és az emeleten is végigfutó oldalfolyosó biztosította a helyiségek megközelítését. Falában, a földszinten nagy, íves záródású nyílások voltak. Az egységesített, déli utcafronton díszes, copf shlusú homlo ki, meghagyva a korábbi periódusból származó, budafai homokkő-keretes kaput. A hasonló anyagból készült lábazat átfordult a keleti oldalra is. Az egyszerű övpárkány és a tagoltabb főpárkány csaknem változatlan formában ma is megvan. A homlokzat szélei habarcsból kialakított armírozással látták el. A földszint homlokzatarchitektúráját csak részben tudtuk rekonstruálni. Itt a későbbi üzletajtókat a 18. századi ablakok helyén
