N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

Korhatározó jellegű a templom homlokzatalakításának ismertetett módja is. Hasonló felületképzésű templomokat a Dunántúl szomszédos nyugati részében, főleg Somogy, Zala és Vas megyék kőben szegény vidékein találunk. Falsávokkal tagolt homlokzatokkal épült a zalai Búcsúszentlásztló, Becsehely-Póla, Zalaszabar, Zalamindszent és Zalaháshágy román kori temploma, a kiskustányi templom, amelynek csak romjai vannak meg, de ilyen látható a csatári templom szentélyén, Kallósd és BagodvitenyédSzentpál körtemplomán, a Vas megyei Magyarszecsőd, Döröske, Hegy hátszentjakab, valamint a ma Jugoszláviához tartozó Bántornya (Turnisce), Domonkosfa (Domanjsevci V Prekmurju) templomain és Nagytótlak (Selo) rotundáján.

17 Hasonló architektúrával építették az ugyancsak Vas megyei Oriszentpéter, Meszlen és Gutatöttös téglatemplomainak román kori részleteit. Ehhez a késő román építészeti körhöz kapcsolhatjuk a Nagykanizsa határában fekvő, ma már elpusztult Mórichely - Giulio Turco olasz építész 1569-es felmérési rajzán megörökített - körtemplomát is, és még sok továbbit.

18 A Somogy, Zala és Vas megyei téglatemplomok hasonlósága, az ott található téglasávos homlokzatú templomokra Valter Ilona hívta fel először a figyelmet a Becsehelypólai templomról írott tanulmányában.

19 Vas megye Árpád-kori műemlékeinek ismertetésében Dercsényi Dezső már ezt megelőzően megállapította, hogy éppen ,,a román stílus korában van a legtöbb lehetőség, hogy kis egységek művészileg is különváló, helyi sajátosságokat tükröző alkotásokat hozzanak létre.

20 Ugyanő ,,A magyarországi művészet története" legutóbbi kiadásában már arról írt, hogy „összefüggő csoportot alkot Kallósd, Vitenyédszentpál és Nagytótlak kerek temploma, illetve a hozzájuk közel álló hosszhajós templomok (pl. Oriszentpéter, Magyarszecsőd, Egregy)."

21 A felsorakoztatott téglasávos homlokzatú templomok a Nyugat-Dunántúli Árpádkori építészetének jellegzetes csoportját alkotják.

22 A rajtuk megtalálható és általában a jáki templom kőfaragó művészetének hatását tükröző kőfaragványok építésüket a 13. század utolsó negyedére határozzák meg. Közéjük illeszthető be Apácatorna egykori temploma, amelynek alaprajza és tömege, a bontás előtti állapotot mutató felmérési rajz, a vele egy időben készített fényképek, valamint a helyszíni vizsgálat és az ismertetett hasonló templomok alapján rekonstruálható. JEGYZETEK 1. Az új templomot Meyer Attila okleveles építészmérnök tervezte. Tervének fénymásolata az OMF tervtárában 126. leltári szám alatt, 1939. XII. 4. keltezéssel található. A megvalósított épület több lényeges részben eltér ettől a tervtől. Építéséről és annak előzményeiről - Molnár István: Apácatorna. Veszprém, 1942. 2. Lux Kálmán felmérési rajza: OMF tervtár. Lux-hagyaték II/l. köteg, 01831 ltsz., a fényképek: OMF fényképtár 76.255-76.256 számú negatívok. A nagyon halvány és elmosódott ceruzarajzot reprodukálni nem lehetett, ezért másolatban közöljük. 3. Ila-Kovacsics: Veszprém megye helytörténeti lexikonának (Bp. 1964.101.) erre vonatkozó megállapítása sajnálatos tévedésnek bizonyul. 4. Lásd a 3. jegyzetet. 5. Gyórffy György: A szávaszentdemeteri görög monostor XIII. századi birtokösszeírása. MTA Társadalomtörténeti Tudományok Közleményei, 1953.328-329. 6. MOL. Dl. 91.165. idézi Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. III. Bp, 1901. 6., 109.