N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

MŰHELY - Juan Cabello – László Csaba: Régészeti feltárás Budafelhévíz területén

Juan Cabello - László Csaba RÉGÉSZETI FELTÁRÁS BUDAFELHÉVÍZ TERÜLETÉN 1990-91 telén végeztük el a Budapest, II. Tölgyfa u. 28. számú telek régészeti kutatását. A telek a középkori Budafelhévíz területén húzódik, kb. 60-70 méterre a Szentháromság templomtól délre (a mai Bem-mozi telkén). A kutatás során a terület mintegy 70%-át sikerült feltárnunk. A fennmaradó 30 % egy részén a 19. század végén felépült tűzoltólaktanya mély pincéje húzódott, míg a többi területet föld deponálására használtuk, illetve a telek bejárata előtti keskeny sáv biztosította a munkagép mozgását. A munka során 6 kutatóárkot és 4 szelvényt nyitottunk. A telek régészeti kutatása a római-, az Árpád- és a későközépkorra, valamint a 16-19. századra keltezhető jelenségeket hozott napvilágra. (7. kép) Megjegyezzük, hogy a feltárás során sehol sem értük el a bolygatatlan altalajt, habár egyes pontokon a - jelenlegi felszíntől számított - 530-690 cm-es mélységet is elértük. Még ebben a mélységben is különböző tömörségű és összetételű hordott földrétegeket figyeltünk meg. A terepszint további mélyítésétől biztonság-technikai okok miatt kénytelenek voltunk elállni hiszen a környék házainak alapozási mélységét így is meghaladtuk. A telek nyugati felében egy íves (északkelet-délnyugat-délkeleti irányú), nagyalakú mészkövekből falazott, lapos dongával lezárt „közműcsatorna" közel 20 méter hosszú szakaszát tártuk fel. (A boltozat záradéka 530 cm-es mélységben húzódott.) A 220 cm belmagasságú és 170-180 cm széles csatorna nyugati falából három keskenyebb, szintén lapos dongával fedett rövid (kb. 200-250 cm) elágazás nyílik. A déli elágazás boltozata egy középkori kőház építésekor beomlott. A tűzoltólaktanya pincéjének kiképzésekor a főág délkeleti szakaszának egy részét kiszedték, illetve berogyasztották. A csatorna laktanyán kívüli szakaszára rábontani nem tudtunk, mert az már egy álló épület, valamint az úttest alatt folytatódik. Ugyanakkor, a főág északkeleti és az elágazások végeinek boltozata (a déli kivételével) szabályosan zárul le. Nem tartjuk kizártnak, hogy oldalfalaikhoz négyzet vagy téglalap alaprajzú falazott terek csatlakoztak. Megjegyezzük, hogy a századfordulón Supka Géza tárta fel a tárgyalt objektumtól 60-70 méterre, a jelenlegi Bem mozi telkén a Szentháromság templomot, amelynek közelében egy téglalap alaprajzú falazott helyiség sarkából ívesen induló csatorna rövid szakaszára bukkant. Az általa feltárt csatornarészlet mind formájában, mind méretében megegyezik objektumunkkal. Talán nem merészség feltételeznünk - hangsúlyozva a további kutatások szükségességét - a két csatorna összefüggését. Annak ellenére, hogy az általunk féltárt csatorna vastagon beiszapolódott és törmelékes betöltéséből főként a 15-16. századra jellemző kerámia került elő, úgy véljük, hogy az objektumot a római korban építették. E megállapításunkat alátámasztja a csatorna építés-technikája, valamint a réteg viszonyok együttes vizsgálata. A csatorna felett nemcsak a római, hanem a középkori rétegek is átfutnak. Utólagos kiépítésének ellentmond az alapozási árok hiánya, de el kell vetnünk egy (utólagosan) fúrt technikával készült csatorna lehetőségét is. Tudniillik, a boltozat belső felületén jól követhetők a romenád