Koppány Tibor: A Sümegi vár és a Devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 7. Budapest, 1995)
A sümegi vár reneszánsz kőfaragványai - V. Összefoglalás
Az ajtók és az ablakok felett helyezkedtek el a szemöldökpárkányok, amelyeknek helye szintén ismeretlen. A rekonstrukciókon megrajzolt szemöldökpárkányok és az azok alatt levő nyílások összefüggései feltételezések, mint ahogyan a rekonstrukcióban közölt rajzok természetszerűen magukban foglalják a tévedés lehetőségét. V. ÖSSZEFOGLALÁS Az 1524-1528 között Szalaházy Tamás püspök és az 1553-1567 közé, Kövessy András püspöksége idejére helyezhető két nagy reneszánsz átépítés a sümegi vár képét kétszer formálta át a 16. század folyamán. Az első feltételezhetően azért történt, mert a korábban emelt, kisméretű vár már nem felelt meg a humanista műveltségű kornak, amelyben ekkorra már alig volt olyan magyarországi vár, ahol nem jelentek meg reneszánsz részletek. A Mohács idején, illetve azt megelőzően korai reneszánsz formákkal átépült vár az ismert faragott kő töredékek alapján elméletben rekonstruálható ajtó- és ablakkeretek és egyéb részletek alapján főként gazdag díszű belső terekkel rendelkező, reprezentatív megjelenésű építmény lehetett. Megvalósításában tevékeny szerepe lehetett annak a Devecseri Choron András várnagynak, aki ugyanabban az időben hasonló reneszánsz formákkal kastéllyá építtette át családja ugyancsak középkori eredetű, devecseri udvarházát. A Sümegen megtalált korai reneszánsz kőfaragványokkal azonos tagozatú nyíláskeret-töredékek ismertek a püspökség székhelyéről, Veszprémből is. Az elmúlt évtizedekből részben szórvány leletként, részben a székesegyházban folytatott kutatás, részben a Kralovánszky Alán által a várban álló székesegyház, a késő barokk püspöki palota és az azzal szemben húzódó kanonoki házak által bezárt téren folytatott ásatásból - amely sajnálatos módon közöletlen - több, a sümegiekkel azonos méretű és tagozású ajtó- és ablakkeret része került elő, ami arra vall, hogy a 16. század első negyedében a középkori püspöki palota is átépült. 74 A két püspöki építmény kőfaragványainak hasonlósága alapján joggal feltételezhető, hogy a veszprémi püspöki palota átépítése is nagyrészt Szalaházy Tamásnak tulajdonítható. A két vár lakórészeinek a Mohács előtti utolsó években történt, reprezentatív átalakítása mintegy befejezése annak negyed századnak, amelynek során a reneszánsz építészet Budáról elindulva az egész ország területét meghódította. A második nagy sümegi építkezés, amelyet Kövessy András püspök két szakaszban végeztetett, a püspöki székhely elvesztése, Veszprém 1552-ben történt török kézre kerülése után kezdődött, a vár északkeleti sarkán nagy valószínűséggel Joannes Maria Speciecasa terve alapján 1554-ben épült, ágyútorony jellegű bástyával. Ezt követte a vár déli tornyában 1562-ben történt lőporrobbanás után - amikor az egész vár leégett és lakhatatlanná vált, s a legkorábbi, gótikus részek teljesen elpusztultak - a belső várban folyt építkezés, amelyből a korai lakótorony újjáépített formáján kívül csupán egyes kőfaragványok ismertek. A Kövessy püspök által újjáépíttetett belső vár a vár alatti püspöki kastély építése érdekében a 18. század közepén végzett, nagyszabású bontási munka áldozata lett. A bontást követő időből fennmaradt tudósítások alapján az akkor eredeti helyükről kibontott, latin nyelvű kőtáblák azt hirdették, hogy az újjáépített sümegi vár ismét régi fényében állt. Az építkezés befejezése utáni megjelenését Giulio Turco 1572ben készített rajzai ábrázolják (2. kép).
