Koppány Tibor: A Sümegi vár és a Devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 7. Budapest, 1995)

A sümegi vár reneszánsz kőfaragványai - IV. Szerkezeti összefüggések és rekonstrukciók

nagy távolságban bányásztak, hanem már budai műhelyben készen kifaragva szállítottak az építkezés helyszínére. A megmaradt két töredék (801.53-54. kat. sz.; 77-79. kép) ismeretlen formájú és méretű ablakkerethez tartozott. A püspökség birtokain a többi kőanyag közül a Balaton-felvidéken sok helyen megtalálható permi vörös homokkövet a mai Balatonszepezd késő középkori elődjén is bányászhatták.

70 Sümegvári felhasználása nemcsak a reneszánsz, hanem a gótikus részleteken is megtalálható, az ásatás során előkerült faragványokon és az „in situ" elhelyezésű köveken is, azt ezek szerint évszázadokon át használták. Az ebből az anyagból faragott, 1567-es évszámú párkánytöredéken (801.65. kat. sz.; 92-93. kép) kívül a többi, összesen hat darab követ (801.19,21-23,30-31. kat. sz.; 38,40-43, 52-53. kép) az 15241528 közé helyezhető építkezéshez csatolva tartalmazza a kőjegyzék.

71 Az öt darab, durva mészkőből faragott töredék anyagát a Sümegtől északra fekvő Devecsertől Tapolca környékéig bárhol bányászhatták, azonban Sümeghez közeli helyen. Ugyanígy az egyetlen bazalttufa faragvány (801.15. kat. sz.; 32. kép) a várhoz nem távoli, a Sümegtől délkeletre húzódó, vulkánikus eredetű Keszthelyi hegység bányahelyeiből került a várba, esetleg a sümegi uradalomhoz tartozó Prága falu határából. Az utóbbi anyag megtalálható a vár gótikus, sőt korai barokk részeinek anyagaként is. A kőfaragványok geológiai vizsgálatát a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszéke (jelenleg: Építőanyagok és Mérnökgeológiai Tanszék) végezte 1976ban, dr. Kertész Pál docens vezetésével, dr. Marek István tanársegéd és kollégái közreműködésével. Ennek során sikerült meghatározni a faragványok anyagát és az anyagok lelőhelyeit is. 2000-ben a vizsgálat nyomán a tanszék elkészítette valamennyi kőfaragvány kőzettani feldolgozását.

72 IV. SZERKEZETI ÖSSZEFÜGGÉSEK ÉS REKONSTRUKCIÓK A töredékekből a szakirodalomban fellelhető szerkesztésmódok és analógiák alapján

73 több nyíláskeret rekonstruálható. Mint minden rekonstrukció, a sümegi vár reneszánsz nyíláskereteinek rekonstrukciója is magán viseli a tévedés lehetőségét. Az ajtókeretek közül hatból maradt olyan töredék, amely alkalmas elméleti rekonstrukció készítésére. A rekonstrukció során az egyes nyílások szélességének és magasságának meghatározása részben a kőtöredékek által megadott méretek alapján, részben pedig az itáliai reneszánsz építészetben általános és a magyarországiban is elterjedt szerkesztési módszer szerint történt. A szerkesztés rendszerint a megmaradt szemöldökkő által meghatározott ajtószélesség két szélső pontjáról körzővel történik, aminek során többszöri körzéssel meghatározható a nyílás magassági mérete. A közölt négy ajtórekonstrukció (Szerk. Kat.: 801/1-4.; 114-117. kép) is ezzel a módszerrel készült. A töredékek alapján lehetséges tizenhárom ajtókeretforma egyrészt arra utal, hogy a vár lakórészében valamennyi ajtó kerete egymástól eltérő tagozású lehetett, másrészt hogy az ismert palotaszárny mellett további, olyan lakóhelyiségeket magába foglaló épületrészek is voltak a várban a 16. század első negyedében, amelyek később elpusztultak, és helyük ismeretlen. A sokféle ablakkeret töredék alapján egy keresztosztós ablak elméleti rekonstrukciójának szerkesztése volt lehetséges (Szerk. Kat.: 801/5.; 118. kép). Azonos profilozású, méretű és formájú társaival együtt a palotaszárny külső falában állhatott. A kisebb méretű, többféle keretelésű reneszánsz ablakok formája és helye ismeretlen.