Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)
Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Nagygeresd, római katolikus templom (M. Kozák Éva, Ivicsics Péter)
nem egyneműek. A hajó nyugati és északi oldalán a lábazat feletti részt, a déli oldalon az ablakok könyöklő magasságáig terjedő szakaszt a Kisalföldről származó, sárga agyagpalából építették, efölött téglából falazták, hasonlóan a szentélyhez. A régi nyílások helyeit a falkutatás tárta fel. A déli oldalon a középtengelytől kicsit keletre tolódva a durva mészkő elemekből 12 (10 db) felépülő bejárat befalazva került elő. (561-562. kép) Az alapfal a küszöbkővel és a bejárat bal oldalán megmaradt lábazattal egy időben épült, a gótikus kapukeret viszont későbbi a templomnál. A déli oldalon a küszöbre helyezték az újabb kapu két szárkövét, a nyugati oldalon pedig az alapozásra. Még később a kapu alsó részét a lábazathoz, felsőbb részeit a déli homlokzat síkjához igazodva visszafaragták. A szárkövek tagolása csak alul maradt meg: szöglet-levágott orrtag-mély horony-pálca-lemez-horony tagozódást mutat. A csúcsíves timpanon két szemöldökgyámra támaszkodik. A kapu körül és felette lefaragott állapotban előkerült az élére állított téglákból kialakított, kiterjedt keretelés. Ez nem csúcsíves, hanem „nyomott" lezárást kapott. A hajó zárópárkánya közvetlenül efelett húzódott. A bejárat két oldalán egy-egy egyforma méretű, kifelé és befelé tölcséres, belül félköríves, kívül enyhén csúcsíves zárású, befalazott, illetve átalakított ablak került elő. A bal oldali szinte teljesen ép. Belsejében többrétegű vakolat található, a fehér meszelésen kék sugárvonalas kifestés nyomaival. A másik ablaknak csak egyik kávája és csúcsíves zárórésze maradt meg. A déli homlokzat harmadik, nyugati ablaka a középkori karzat megvilágítására szolgált, ezért az előzőeknél kisebb, és magasabban helyezkedik el. Furcsa, hogy felső záródása átnyúlt a párkányon. A szentélyt a középkorban két ablak világította meg. A déli átalakítva került elő, a keleti befalazva. Az utóbbi belső kávájára a 17. században színes girlanddíszt festettek. Ezen ablak külső befalazásából származik egy 13. századi ablakkönyöklő (89.1. kat. sz.; 568. kép.). A faragvány rézsűs kiképzésű, belső oldalán a tok hornyával. Eredeti helye nem ismert, csak feltételezhető, hogy a toronyhoz tartozott. A templom középkori párkányzata szokatlanul alacsonyan futott. A hajón és a szentélyen egyaránt lefaragták, motívumrendszere nem rekonstruálható. A négyszintes mai torony a nyugati homlokzat elé ugrik, korát és előzményeit a régészeti feltárás, a falkutatás és a történeti források adatai alapján lehetett tisztázni. A templomhajó utolsó harmadában, a barokk karzattartó pillérek nyugati oldalánál előkerültek a középkori toronykarzat két pillérének kő alapjai. A nyugati homlokzat falazatában a középkori torony fala még a padlástérben is követhető. A toronytest a nyugati homlokzaton a falsíkból féltéglányira ugrott ki. Emeleti részén nyugat felé egy ablak nyílt, ezt az új torony kialakításakor a karzatból a toronyba vezető bejárattá alakították át. Két oldalán lefaragva előkerült a torony emeletének oldalsó, a hajó irányába nyíló, boltozott árkádíve. A nagygeresdihez hasonló, a hajó felé három ívvel nyíló toronykarzat több Vas és Zala megyei templomnál megtalálható, pl. Rábatöttösön (Gutatöttös), 13 Kőszegdoroszlón, 14 Zalaszentmihályfán, Bucsun. 15 Nagygeresden a torony fa karzattal egészült ki, amelynek gerendalyukai a nyugati hajófal belső oldalán kerültek elő, bennük átégett gerendák maradványaival. A fa karzatot az evangélikusok az 1706-1714 közötti időben bővítették. A mai téglatorony nem középkori, de pontos építési kora bizonytalan. Az ellentmondásos írásos adatokat figyelembe véve vagy 1714-ben, vagy 1755-ben épült. A 17. század végén, a 18. század első felében a canonica visitatio-k leírásai a szentélyt boltozottnak, a hajót síkmennyezetűnek mondták - ekkor tulajdonképpen még a
