Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Nagygeresd, római katolikus templom (M. Kozák Éva, Ivicsics Péter)

középkori állapot állt fenn. A hajót a szentélytől tagolt, csúcsíves diadalív választotta el. A diadalív felett, a jelenlegi csehsüvegboltozat alatt, a falkutatás során láthatóvá vált az 1755-ben megszüntetett síkmennyezet nyoma. A gótikus átalakítások alapvetően nem változtatták meg az épület tömegét, de több értékes részlettel gazdagították az egyszerű falusi templomot. A templom épülete erősen lepusztulhatott, különösen a szentélynél és a lábazatoknál. A lábazatot záró kőelemek többsége helyére állított téglákat helyeztek. A szentély falazata a lábazat zárásáig román kori, feljebb azonban a gótikus időszakban újból felépítették a lábazatot záró téglaelemekhez hasonló, vöröses színű téglából. A szentély ablakai nagyobb méretűek, mint a hajó ablakai. Az állított téglákból falazott párkányzat formai kiképzése eltért a hajó párkányának kialakításától. A szentély belsejében, a déli oldalon előkerült két szentségfülke (563-564. kép) és a gótikus, félnyolcszöglettel tagozott kőrácsú ülőfülke (565-566. kép) a szentélyfallal egyszerre épült. Az ülőfülkét finom motívumú, színes festés keretezte. Az egyik szentségfülke négyszögletes formájú, díszítetlen, a másik homokkő kerete eredetileg mérműves kiképzésű volt. A hajó északkeleti sarkánál, a mai, 19. század eleji szószék mellett előkerült a canonica visitatio-k említette, középkori kőszószék falazott alapozása. A szószék feljárata az északi fal mentén lehetett. A gótikus építkezések idején a nyugati homlokzaton új, jól megkomponált bejáratot nyitottak (567. kép), amely lefaragott és festékkel átkent állapotban maradt ránk. A tagolás késő gótikus, eltér a déli bejáratétól. A templom külsejét és belsejét a középkorban több periódusban színes falképekkel díszítették. Az előkerült maradványokat a templom helyreállításához kapcsolódóan restaurálták. Az evangélikusok idején, a 17. században a nyugati fa karzatot keleti irányban bővítették, ennek nyomai a padozatban és a hajó homlokzati falában található gerendafészkek. A templom belsejét a szentélyben felfestett évszám szerint 1619-ben ismét gazdagon kifestették. A templomon 1755-ben nagyméretű helyreállítási és átalakítási munkálatok folytak. Az épület középkori jellegét ez erősen megváltoztatta. A déli homlokzaton a bejáratot megszüntették, a szűk bélletes ablakok helyére jellegtelen, nagyobb méretű ablakok kerültek. A szentélyen a déli ablakot átalakították, a keleten lévőt kívülről befalazták. A falakat körben megemelték, és új, barokk párkányzatot képeztek ki. A hajó nyugati végében megépült a barokk karzat. A nyugati homlokzat előtt legkésőbb ekkor emelték az új tornyot. Az 1780-1829 közötti időben a hajó csehsüvegboltozatos lefedést kapott. A szentély északi falához új sekrestyét építettek, ahonnan áttörve a hajó északkeleti falát feljárót nyitottak az új szószékhez, amelyet a lebontott középkori szószék mellett építettek fel. A nagygeresdi templom a jellegzetes vasi és zalai téglatemplomokkal tart kapcsolatot, de több, a terület korabeli épületeire jellemző építészeti forma, így a külső lizénadíszítés, a belső tér vakárkádos tagolása ezen az épületen nem található meg. A stílusjegyek alapján a templom építési idejét a 13. század második negyedére helyezhetjük.

16 Az építtető a Geresdi család. A geresdi birtok 1469-ben, Geresdi Mihály halála után kikerült a család kezéből. Valószínű, hogy az új birtokosok idejében folytak a templomon a gótikus átalakítások. Ezek az építkezések sok új részlettel gazdagították az épületet, de tömegét, karakterét alapvetően nem változtatták meg.