Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Vasalja-Pinkaszentkirály, római katolikus templom (P. Hajmási Erika, Ivicsics Péter, Horler Miklós, Lővei Pál, Faragó János)

P. Hajmási Erika VASALJA-PINKASZENTKIRÁLY, RÓMAI KATOLIKUS TEMLOM Azonossági szám: 44. Pinkaszentkirályt - Villa Stephani alakban - egy 1238. évi határjárás említi először.

1 1337-ben Scentkyral néven szerepel.

2 Az 1674. évi canonica visitatio szerint a község temploma (875-876. kép) jól megépített, fedele romos volt. Titulusát nem ismerték, de a falu neve alapján feltételezték, hogy Szent István király tiszteletére szentelték eredetileg.

3 1698-ban erősen megépített tornyát említik.

4 Az 1757. évi bejárás a Szent Istvánnak szentelt, boltozott templom 1756-ban történt renoválásáról tudósít.

5 Az épület középkori volta - a hajó északi falának román lizénasora (875. kép) már korábban ismert volt. A szentély előtt, félig a földbe mélyedve négy darab, ismeretlen körülmények között előkerült kőfaragvány hevert: egy román kori, bélletes kapu félgömbökkel díszített, felületén festés nyomait hordozó, három szárköve (44.1-3. kat. sz.; 878-879. kép) és egy eleinte, igaz, sok bizonytalansággal, timpanonkőnek gondolt, de a déli kapu timpanonjának eredeti helyén történt előkerülését követően bizonytalan funkciójúnak bizonyult, töredezett márványtömb (44.20. kat sz.).

6 A félgömbdísz további megjelenései ajaki templomon és a Szent Jakab-kápolnán (41-44. kép), a szombathelyi egykori vártemplom két faragványán (81.1-2. kat. sz.; 790-791. kép), a magyarszecsődi r. k. templom déli kapujának ívbélletén (500-501, 504. kép), valamint a meszleni r. k. templom déli kapujának ívbélletén (63.17-18. kat. sz., Szerk. Kat.: 63/1.; 537-539. kép) említhetők Vas megyéből. Az 1994-ben végzett, a templom helyreállításához kapcsolódó külső falkutatás további építészettörténeti megállapításokkal szolgált.

7 A téglából emelt épületnek egyetlen, közel négyzetes hajója volt, a nyugati oromfalhoz csatlakozó toronnyal. Tojáshéjszínűre meszelt homlokzatait lizénák tagolták, a déli homlokzaton bélletes, oromzatos kapu és félköríves záradékú résablakok nyíltak. A kőfaragványok formakincse a 13. század közepére utal; feltehetően ajaki kőfaragóműhely mesterei - részben római maradványok (sírkövek, párkány) átfaragásával - készítették el a díszítőelemeket. A 13. századi épület az eredeti szentély kivételével ma is áll. Az 1756. évi helyreállítás során az addig faszerkezetű síkmennyezettel lezárt hajót beboltozták, középkori ablakait és a déli kaput befalazták. Uj kaput alakítottak ki a nyugati oldalon, a déli homlokzatba pedig új, nagyméretű ablakokat vágtak. Lefaragták a déli homlokzat lizénáit. A tornyon az új ablakok kialakítása során a középkori ablakok felső harmadát átvágták. A mai, neogótikus szentélyt a 20. század eleji átalakítás során emelték. A falkutatás során előkerültek a déli homlokzat lefaragott lizénáinak nyomai, a befalazott déli kapu fölötti falmező három félkörívből állott felső záradékának maradványával. (877. kép) A középső ívmező alatt érintetlen volt a befalazott, román kori ab-