Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Szőce, római katolikus templom (P. Hajmási Erika, Lővei Pál)

P. Hajmási Erika SZŐCE, RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM Azonossági szám: 47. A település első említése 1286-ból ismert. Nagyobb részének birtokosa a Szölczei család volt. A szakirodalom az 1969-es homlokzattatarozás óta úgy tartotta, hogy a Szent András titulusú templom (Kölcsey Ferenc utca 58.) nagyjából négyzet alaprajzú hajója, nyugati tornyával együtt román kori, amelyhez később gótikus stílusú szentély épült.

1 (830-838. kép) A 2000 őszén befejeződött helyreállítást - vakolatleverést, szigetelést, vízelvezetést, padozatcserét - figyelemmel követve, ahhoz kapcsolódó feltárásokat végezve és a leleteket dokumentálva az építéstörténeti ismeretek sokkal pontosabbá váltak. Az egyhajós, nyugati karzatos, eredetileg egyenes szentélyzáródású templom valójában a 14. században épült. Belőle ma is áll a torony a csatlakozó nyugati hajófal egy szakaszával, a mai épület belsejébe eső egykori falalapozásokat pedig a padozat felszedése során lehetett feltárni. A 15. században, feltehetően Szölczei Miklós alispán birtoklása idején ugyanis a hajó többi falát és a szentélyt elbontva az épületet északi és déli irányban romanizáló stílusban bővítették. A ma látható, román stílusúnak látszó ablakok kivétel nélkül a gótika korából származnak, és a korábbi építőanyag visszaépítésével készültek. A nyugati homlokzaton a 14. és 15. századi falszakaszok csatlakozásánál egy-egy támpillért emeltek, amelyeknek alapozása került elő. Ekkor készült a szélesebb hajónak megfelelő méretű, a nyolcszög öt oldalával záródó új szentély. A két épületrész téglái különböznek egymástól, a bontásból származó, korábbi téglákon maradt habarcs miatt a belőlük rakott fal hullámosra sikeredett. Ekkor készült a déli oldalon a hajóból egykor gótikus ajtón át megközelíthető ossarium is, amelyet később elbontottak - a kutatás során, részben a déli sekrestye padozata alatt, alapfalai bukkantak elő. A szentély boltozott volt, a boltozatindítások lefaragott kőelemeit a helyükön találtuk. A boltozat elbontására a templom 174l-es helyreállítása során kerülhetett sor, amikor új boltozat készült. Az akkor készült falakból kerültek elő az egykori boltozat égetett agyagból készült elemei, így egy homlokív-darab (47.2. kat. sz.; 840. kép), valamint lapos homorulattal tagolt bordaelcmek (47.3-6. kat. sz.; 841-844. kép). Az utóbbiakhoz hasonló két bordaelem (47.7-8. kat. sz.) még 1969-ben került elő,

2 azóta mindkettő elveszett, csak fényképük ismert. (845-846. kép) Egy elszedett lábazati elem (47.1. kat. sz.; 839. kép) vele egyező profilú párdarabjai ma is eredeti helyükön találhatók: ezek alkotják a templom szentélyének lábazatlezárását - a sokszögzáródás mindhárom oldalán láthatók a vakolattól szabadon hagyott elemek, összesen 22, valamint a hajó északnyugati támpillérének lábazatában is látható egy sarokdarab és egy hosszelem, az utóbbi hossza kb. 50 cm. (838. kép) A borda-