Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Szőce, római katolikus templom (P. Hajmási Erika, Lővei Pál)

elemeken és a többi idomtéglán jól láthatók az égetés előtti formázás - késsel való vágás - nyomai. Az egykori zárópárkányhoz tartozhattak egy csúcsíves ívsor falakból előkerült, égetett agyagból készült elemei (47.9-11. kat. sz.; 847-849. kép). Egy íves, késő gótikus nyíláselem (47.16. kat. sz.; 854. kép) helyét a kutatások során nem sikerült tisztázni, a templomban sehol nem helyezhető el. A kutatások során talált, másodlagosan felhasznált, római tetőfedő cserepek és téglák valamely közelben fekvő, ismeretlen római épületből származhatnak, magának a templomnak a helyén ugyanis nem állt korábban római épület. A templomot 1632 és 1732 között evangélikusok használták, akik körben karzatot építettek a belsejében. Ezt követően ismét a katolikusok birtokába jutott, akik 1741-ben renoválták az épületet, újraboltozva a szentélyt. Ehhez a felújításhoz köthető a szentély déli oldalán előkerült, lant alakú ablak, ami egy korábbi, gótikus ablak helyét foglalta el. A 19. században ugyanitt nyitott ablak már a negyedik volt a sorban. 1744-ben emelték az északi oldalon lévő sekrestyét. 1758-ban az épület plébániatemplom, filiája Magyarósd, Szaknyér és Jánosfa. 1830-ban, majd a 20. században újra renoválták, 1969-ben tatarozták a templomot, ennek során C. Harrach Erzsébetnek volt módja építéstörténeti megfigyeléseket tenni.

3 A most befejeződött helyreállítási munkákat Takács László plébános nagy hozzáértéssel irányította. JEGYZETEK 1. 2. 3. Harrach 1976. 236.; Harrach-Kiss 1983. 464^165. Harrach 1976. 237. Harrach 1976. 236-237.; 7-8. kép; Harrach-Kiss 1983. 464-465.