Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Meszlen, római katolikus templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter, Lővei Pál, Horler Miklós, Faragó János)

hozható, a 14. század 70-es, 80-as éveire datálható, nem túl távoli Velemérre, Turnicsára (Turnisce, Szlovénia) és Mártonhelyre (Martjanci, Szlovénia) gondolunk.

34 Másmás tartalmi összefüggésben, de jelen volt a 15. század elején a Felvidéken - a Rima völgyében és Gömörben - is, pl. Rimabrézón (Rimavské Brezovo), Gömörrákoson (Rákos), Karaszkón (Kraskovo) és Gecelfalván (Kocesovce, valamennyi Szlovákia).

35 A mai Magyarország területén talán azért ritka ez a késői, már a gótika korszakába illeszkedő, feltételezhetően azonban továbbra is általánosan elterjedt képtípus, mert az egykori kifestés elpusztult, vagy - számos templom esetében - már maga a szentély sincs meg. Nem lehetetlen az sem, hogy Meszlenben azt az archaikus kompozíciót követték, amelyet pl. Hidegségen a 13. század közepéről ismerünk.

36 Természetesen az egész kérdést még érdekesebb megvilágításba helyezi az a tény, hogy itt nem a templom, hanem egy minden bizonnyal magánalapítású kápolna ikonográfiái programjáról van szó, amelynek vizsgálatakor az ilyen jellegű építmények egyházi, liturgiái szerepét sem szabadna figyelmen kívül hagyni. A PROTESTÁNS TEMPLOM 1592-ben a templom az evangélikus egyház tulajdonába került. Itt született az ún. Meszleni Concordia, amely az úrvacsora-tan közös kialakításában kísérelte meg összeegyeztetni a lutheránus és a kálvinista irányzatot.

37 A 17. században többször is tartottak zsinatot az épületben.

38 Egy további 1910-ből származó adat szerint „... a toronytartó oszlop orgona mögötti falán 1641 keretbe foglalt valószínűleg restaurálási évszám festve találtatott".

39 Hipotetikusan ehhez a ma már nem létező feliratos dátumhoz köthető a torony kijavítása, illetve újrafalazása az általunk ismét kibontott, a középkoriaknál szélesebb, de még azokat idéző, fordított rézsüvei kialakított ablakokkal. A torony azonban még ebben az időben is egy szinttel alacsonyabb volt a mainál, lefedését nem ismerjük. Mindenesetre ezzel az építkezéssel kapcsolatban került sor a karzat teljes átépítésére. Pontosan nem tudni miért, talán a korábbinál némileg nagyobb térré bővülő karzat kedvéért nyúltak bele ilyen erőteljesen a már álló szerkezetbe. Addig ugyanis a belső térbe beugró, kétoldalt és előre, a szentély felé mindkét szinten nyitott ívekkel fellazított toronytest állhatott a templom nyugati szakaszán. Bár a torony még ebben az időben is csupán egyszintes volt, nem lehetett könnyű a súlyt átterhelni az új középpillérre, amelyet mindkét szinten és irányban az oldalfalakhoz kapcsolódó hevederívek egészítenek ki. (520, 527-528. kép) A déli karzataljból a hajó felé nyíló csúcs-, illetve félköríves kettős heveder valójában egyazon 17. századi periódus szülötte, a magyarázatot az adja, hogy a külső ív mögé készült egykori karzatalji dongaboltozatot később elbontották, csupán egy keskeny szakaszt hagyva meg belőle.

40 (524-525. kép) A szépen tagolt lábazatú, tekintélyes méretű középpillér alapozásában egy másodlagos helyzetű, meszelt felületű, azonosíthatatlan faragványt találtunk. Erre a korszakra datálható az a virágos, késő reneszánsz kifestés is, amely részben a déli köpenyfal által megkímélt keleti ablakbélletben, másrészt a befalazott alsó fülkék hátoldalán, továbbá a karzathoz tartozó, 17. századi falpilléreken maradt meg. Az élénk vörösre festett vállpárkány alatt stilizált tulipán és más virágmotívum jelenik meg, sajnos igen töredékesen.