Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Nagyrákos, római katolikus templom (B. Benkhardt Lilla Ivicsics Péter)

A töredékek többségét - a tagozatokat mutató két darab kivételével - sajnos nem lehetett kiemelni, dokumentálás után bevakolták azokat. Sima végükkel kifelé befalazott további terrakotta elemeket - kb. 20 darabot - figyelhettünk meg a torony negyedik szintjén, a toronysisak térdfalában. Szélességük nagyjából egyezik a déli falban lévőkével. Egy elszedett lábazati elem a padok alatt bukkant elő (88.1. kat. sz.; 572. kép) A nagy mennyiség láttán felvetődik a kérdés, honnan származhatnak a töredékek? Elsőként gondolhatunk téglaboltozatra. Bár a szentélyben falkutatást nem végezhettünk, mégis nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy itt a félköríves alaprajz fölött bordás boltozat nem állt. Ugyanakkor a hajóban nem találtunk levésett bordaindítást. Maguk az elemek sem teszik valószínűvé a boltozathoz való tartozást, mivel mindegyikük egyenes, íves nem akad köztük. Ráadásul a terrakotta darabok beépítésére és az átfalazásra valószínűleg akkor került sor, amikor a középkori ablakokat megszüntették, illetve bővítették. így arra következtethetünk, hogy nyílászárókhoz, elsősorban a déli oldalon nyílott gótikus ablakokhoz tartozhattak. A profilképzés nem mond ellent ennek. A fentiekből kitűnik, hogy az ablakoknak és a terrakotta daraboknak a templom datálása szempontjából kulcsfontosságú szerep jut. A 13. századra való keltezésnek két sarkalatos pontja volt, egyrészt a félköríves szentély, másrészt az 1404-es említés „Egyházas vagy Nagy-Rákos" mezőváros nevével.

30 A helyszíni feltárás a 13. századi, román kori eredetet nem igazolta. Az épület mérete, felmenő falainak kiképzése, a falazóanyagul használt tégla, de legfőképpen a hajó és a szentély egyidejűsége mindmind egy, a későbbi középkorra való keltezést valószínűsítenek, és a falazatokban szervesen kialakított gótikus ablakok ezt megerősítik. Az, hogy a hajó déli ablakait az itt befalazott terrakotta szárele m-darabok keretezték, egyelőre csak logikai következetésből adódik. A megoldáshoz a nyíláskeretek vizsgálata vihet minket közelebb. A terrakotta alkalmazása a templomban tény. A torony első szintjének nyugati falában nyíló ablak in situ, sima élszedésű, terrakotta szemöldöke pontos kormeghatározásra sajnos nem alkalmas. Mégis, megléte, valamint a toronyfallal és a második szinten nyíló ablakkal való egyidejűsége nagyon fontos számunkra. A környékbeli emlékanyagban a nyílások terrakotta elemekkel való keretelése ugyanis csak a 15. század második felében válik jellemzővé (pl. Egervár és Monyorókerék [Eberau, Burgenland] köre, Szalónak [Stadtschlaining, Burgenland], stb.).

31 A Nagyrákos templomában talált töredékek tagolása igen finomnak látszik, stiláris párjukat a hazai emlékanyagból ez idáig nem ismerjük. Az írott források felülvizsgálata alapján ráadásul úgy tűnik, hogy a perdöntőként közölt 1404-es adat nem látszik oklevéllel bizonyítottnak. Mindent egybevetve a templom építési idejét a 15. századra tehetjük, s építtető kegyurát a század birtokosai között kell keresnünk. A későbbi építkezések dátumát is tovább pontosíthatjuk, így megállapítható, hogy a 18. század közepéig nagyobb beavatkozásra nem került sor. Azt a korábbi feltételezést, miszerint a mai ablakok kialakítását a protestánsokhoz köthetjük,

32 szintén nem tudjuk megerősíteni. Bebizonyosodott, hogy ők a 17. században csak a saját liturgiájukhoz szükséges berendezéseket - szószék, úrasztala - alakították ki, illetve igény szerint fa karzatokkal bővítették a férőhelyek számát. Ugyanakkor saját ízlésviláguknak megfelelően az akkor még álló gótikus ablakokat, és a falakat is ornamentális festéssel díszítették. Ennek párhuzamait az innen pár kilométerre levő Zalaszentgyörgyön és a ma Ausztriához tartozó Őriszigeten (Siget, Burgenland) találjuk. Az utóbbival a ro-