Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Jánosháza, Erdődy-Choron-kastély (M. Kozák Éva, Simon Zoltán)

láskeretek, befalazások átbontásakor, stb. Az udvaron folyó szintletermelés nyomán a betöltésből is előkerülhetnek faragványok. Jelenleg gondot okoz több faragott kő eredeti helyének meghatározása, éppen a még hátralévő bontási munkák hiányában. A kastély első emeleti helyiségeinek falait Illésházy Anna ottlakása idején színes, mozgalmas, a kor divatjának megfelelő falképekkel díszítették. Ennek fenntartása indokolt, de miatta a belső falakon gondos falkutatás nem végezhető el. így több középkori részlet ismeretlen marad előttünk. A kőfaragványok stílusuk és kőanyaguk alapján is három csoportra oszthatók. Az első csoportot négy darab gótikus keretkő képezi (61.1—4. kat. sz.; 325-326. kép). A kőanyag legnagyobb részét a reneszánsz faragványok alkotják. Ezek szétválasztásánál alapvető kiindulásként tekintettük a kőfajtát: két nagy csoportra oszlanak, a fehér homokkőből és a vöröses homokkőből készült faragványokra.

21 Az előbbi darabok a korábbiak, az udvarház első átépítésének idejéből valók, tágabb értelemben az 1521-1547 közötti időből. Az utóbbiak az 1558-1583 közötti átépítés idejéből származó, reneszánsz faragványok. A 19. század eleji átépítés idején sok reneszánsz keretkövet - másodlagos beépítéskor - lefaragtak. Ezek között többnek profilját sem tudjuk megállapítani. A kastély mai tömegében ötosztatú, tornyos, egyemeletes mandzardtetős épület, melyet körben erődfal övez, a sarkain szögletes bástyákkal. A kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy az épület legrégebbi magja a keleti egyemeletes, kőből épített épületszárny (alapterülete: 14,4x10.2 m), amely előtt a tengelyben egy előcsarnok funkcionált. Ez utóbbi nyugati oldalán nyílt a bejárat, amelyhez lépcső vezetett fel. A lépcsőfeljárat hattyúnyakú ívvel hajolt a bejárat küszöbszintjéhez. Az előcsarnok nyugati oldalán nyílt a pincelejárat. A nemesi udvarház három szintre tagolódott. Legalul a pince helyezkedett el egy központi folyosóból nyílt két termével, mely teljesen kitöltötte a régi ház alaprajzát. A pince feletti földszinten az észak-déli irányú folyosóból jobbra egy nagy terem, balra két helyiség nyílt. Az első emeleten hasonló alaprajzi elrendezést alkalmaztak, annyi eltéréssel, hogy itt a folyosótól balra is egyetlen nagy helyiség helyezkedett el. Még nem tudjuk, hogy ebben az építési periódusban hol nyílt a feljárat az emeletre. A külső falkutatás nyomán az épületen több helyen sikerült megtalálnunk az udvarház ablaknyílásait. Ezekből arra következtethetünk, hogy ebben az építési periódusban az épületben a födémek máshol helyezkedtek el (pl. a földszinti részen). A pincében, a földszinti és emeleti szinteken egyaránt gerendás famennyezetet alkalmaztak. Az épületet feltehetőleg nyeregtető fedte, az előcsarnokot pedig féltető, ennek síkja a torony falában ma is megfigyelhető. A házat körben komolyabb védmű nem védhette, ilyenre utaló nyomot nem találtunk. Az első csoportba tartozó kőfaragványok köthetők ehhez a korai udvarházhoz, nevezetesen a négy gótikus darab (61.1-4. kat. sz.). Ezek élszedésük alapján a 15. század végére keltezhetők. (Megjegyezzük, hogy ez a forma tovább él még a 16. század elején is.) A négy közül kettő szemöldökkő (61.3., 61.4. kat. sz.), egy íves, élszedéses kapukeretkő (61.1. kat. sz.), a negyedik pedig erősen lekopott szárkő (61.2. kat. sz.). Az északi homlokzat nyugatról keletre haladva 3. és 4. ablakában, másodlagos felhasználásban bukkant elő a két szemöldökkő. Az íves kapukeretkő a torony déli bejárata elé épített előtető pillérének falából került elő, a negyedik darab a délkeleti bástya déli fal-