Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Jánosháza, Erdődy-Choron-kastély (M. Kozák Éva, Simon Zoltán)

szövetében helyezkedett el. Valamennyit a 19. századi építkezések során használták fel másodlagosan; bizonyos, hogy addig eredeti helyükön funkcionáltak. Az okleveles anyagból tudjuk, hogy itt már 1510 előtt lakóház állt. A régészeti leletek közül a 15. századra utal számos használati tárgy. Ezek közül kiemelkedik a 15. század második felére tehető kályhacsempe-anyag. Szürkére égő cserépből készültek a kályhacsempék, az előlapjukon lévő ábrázolások között megtalálható az oroszlán, Szent György, I. Ulászló címere, stb. Ez a kályha a 15. századi udvarházat fűtötte, annak is díszesebb, első emeleti terét. Az udvarház pontosabb építési idejének meghatározása és az építtető személyének megnevezése is gondot okoz. Mátyás király a Garai család kihaltával 1480-ban a somlyói várat és tartozékait, így Jánosházát is birtokaival együtt Kinizsi Pálnak, kedvelt hadvezérének adományozta. Kinizsi Pál lakóhelyéül Nagyvázsonyi választotta, és itt nagyszabású építkezésekbe fogott (a vár átépítése, pálos kolostor, Szent István-templom). Ez az építőtevékenység másik két várában, Csobáncon és Somlyón is lemérhető.

22 Ez a nagyfokú építési kedv a falusi köznemességnél is kimutatható. Ebben az időben építik az elpusztult Csepely falu nemesi udvarházát.

23 Az Egervár melletti Déneslakon háromosztatú, nemesi kúriát tártak fel.

24 A devecseri egyemeletes, tornyos udvarházat az 1480 körüli időben Kinizsi zalai alispánja, Choron Gergely építtette.

25 A jánosházi udvarház úgy alaprajzában, mint felépítményében közel áll az előző példához. Feltételezzük, hogy a jánosházi udvarházat Kinizsi valamelyik familiárisa építette, az 1480-as években. A faragott kőanyag legnagyobb részét a reneszánsz faragványok képezik. Ezek szétválasztásánál alapvető kiindulópontnak tekintettük az anyagukat: két nagy csoportra oszthatók, a fehér és a vöröses homokkőből készített darabokra.

26 A fehér homokkőből készült faragványokat tartjuk korábbiaknak, és ezek alkotják a jánosházi faragott kövek második csoportját. A 122 darab reneszánsz kőből 40 darab tartozik ide.

27 A kövek feldolgozásánál fontos összefüggéseket árul el a lelőhely pontos ismerete. A beépítés helyének hiteles rögzítése után megállapíthatjuk, hogy a kövek másodlagos helyükre nem egy időben kerültek, hanem a többszöri átépítés folyamán. A következőket figyeltük meg. Az udvarház első emeleti, keleti szobájában, a délkeleti sarokban állott, reneszánsz kandalló (324. kép) kövei (61.5-7. kat. sz., Szerk. Kat.: 61/1.; 327-332. kép) a kandalló lebontása után a kiegyenesített falsíkba épültek be. A faragványok egy része az udvaron álló, 17. századi melléképület falaiba került, ezek ajtók és ablakok keretkövei. A szebb faragványokat az épület délkeleti szögletének sarokarmírozásához használták fel (61.17-21., 61.34. kat. sz.; 339, 347-349. kép). Külön csoportba sorolhatók azok a darabok, amelyeket a 19. század eleji átépítéskor a vöröses homokkő keretekkel együtt, másodlagosan átalakítva, lefaragva a kastély homlokzatainak ablakaihoz, ablakkeretkőként használtak fel. A kastély északi homlokzatán nyugatról-keletre haladva az első ablakba (61.11-12. kat. sz.; 335. kép) és a harmadikba (61.30-31. kat. sz.; 343-344. kép), a keleti homlokzat két ablakába (61.104., 61.32. kat. sz.), a déli homlokzat három ablakába (61.56., 61.110-112., 61.113-114., 61.121-122. kat. sz.) összesen 16 db fehér homokkő faragvány épült be. E faragványokhoz lazábban kapcsolódnak azok, amelyek betöltésbe kerültek, vagy egy korábbi épület átalakításakor másodlagosan épültek be a falazatba. Ezek eltérő helyeken kerültek elő, az eredeti helyükről történt kibontásuk időpontja is különböző. Egy faragvány a kaputorony északkeleti sarkába másodlagosan épült be (61.10. kat.