Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Jákfa, római katolikus templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter)

6. A szondázó jellegű kutatás a közelmúltban felújított torony külső homlokzatán csupán igen kis felületre korlátozódhatott. Ebből megtudtuk, hogy az ikerablak oldalsó káváit kő-tégla vegyes falazatból alakították ki. A 3. jegyzetben említett dokumentáció fotómellékletén azonban jól látható a torony földszintjének teljes külső, déli falazata, az eredeti kváderfalba vegyes anyaggal, javarészt téglával utólag behelyezett ikerablakkal együtt. 7. P. Buócz Terézia: Római kor. In: Sárvár 1978. 73. Ilyen jellegű megfigyeléseink azonban - mint már említettem - a toronyra nem vonatkoznak. 8. Készei 1967. 194. 9. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. 1988. I. 646. 10. Rácz 2000a. 26, 163. 11. A Belják helységnév okleveles említése 1339-ből ismert: Nagy 1889. 143.; UB IV. 407. szám; továbbá Karácsonyi 1900-1901. 2. 244-264.; Herényi 1965. 863-865, 461-472. 12. Az oklevél I. Károly király 1324. évi átírásában maradt fenn: UB I. 115. szám. A Rábabalparti ág 1221-ben II. András királytól azért kapta Uraj földet adományba, mert egy tagjuk részt vett a keresztes hadjáratban: Rácz 2000a. 10, 22, 163. 13. Kőröselőt 1221-ben a Jáki főág adományozta a Rába-balpartiaknak, az oklevélben részletes határleírás is szerepel: UB I. 118. szám; Készei 1967. 194-195.; Az 1270. évi osztozkodásról: Fejér VII/2. 218-219.; UB I. 547. szám; Karácsonyi 1900-1901. 2. 251.; Szűcs 1984. 358-359. 14. Karácsonyi 1900-1901. 2. 251, 263-264.; Herényi 1965. 461^172.; Készei 1967. 194-195. 15. UB I. 390. szám; Fejér IV/3. 545.; Szűcs 1984. 359. 16. Jakfa falu ma az egykori Terestyénfalvát és Rábakövesdet is magába foglalja. 1913-ban még mind a három önálló néven szerepelt: Vörös Károly: Vas megye 1744. évi adóösszeírása. Történeti Statisztikai Kötetek. Bp. 1962. 161. 17. A Ják nemzetség történetének feldolgozásában az utóbbi évtizedben komoly eredményeket ért el Rácz György, vö. Rácz György: Pannonhalma és Ják. Egy királyi és egy magánkegyúri bencés monostor a középkorban. In: Möns Sacer 1996. I. 527-537.; Rácz 2000a; Rácz 2000b; Ugyanerről: D. Mezey-Szentesi 1999. 3^9. 18. Széchényi 1901. 7-8. 19. Lásd a 17. jegyzetet. 20. Ez az oklevél egy 1332-es átiratban maradt meg: HO IV. 33-35.; UB I. 323. szám. 21. Rácz 2000b. 147-150, 194. 22. Lásd a 20. jegyzetet. 23. Az oklevél tartalmának legjobb feloldása: Sörös Pongrác: Az elenyészett bencés apátságok. Bp. 1912. 221. (A Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend Története), bár Terestyén esetleges kegy uraságának hovatartozását ő sem tisztázza. 24. Rácz 2000b. 194.; Széchényi 1901. 12. leányegyházi viszonyról beszél; Herényi István: Az Árpádkori Vas-vármegye (határvármegye) helytörténete. Kézirat (OSzK Kézirattár), Velem 1984. 198. szerint az 1249-es vita - Terestyénnel szemben - a jáki apátság javára dőlt el. 25. Lásd a 20. jegyzetet. 26. ÁÚO IX. 537-538.; UB III. II/316a. szám. 27. AO II. 277-278.; UB III. 443. szám. 28. HO IV. 148-149.; UB IV. 189. szám. 29. Nagy 1889. 143.; UB IV. 409. szám. 30. Török József: Szerzetes- és lovagrendek Magyarországon. Bp. 1990. 51. 31. Fügedi 1991. 40, 51. 32. Fügedi m\. 51-52. 33. Erre utalhat éppen az 1249-es oklevélben olvasható „Monastery de Jaak iuxta Rabam" kifejezés. Kérdés tehát, hogy kétségbe vonható-e a jákfai templom monostoregyházként történő alapítása és felépítése: Rácz 2000b. 194. 34. Fügedi 1901. 52. külön felhívja a figyelmet erre a szempontra.