Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)
Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Egyházashollós, római katolikus templom (Tamási Judit, Ivicsics Péter)
alapozás alatt egy kiugró padkát találtunk. Ez ugyanabból a kavicsból állt, amelyre az egész középkori szentély épült, de itt a kavics habarccsal volt leöntve, illetve abba volt rakva, így tulajdonképpen falszövetet képezett. Ez a habarcsos kavicspadka délnyugat felé fokozatosan szélesedett. Mellette - a kőalapozáshoz hasonlóan - a belső oldalon bolygatatlan volt az altalaj, ahol pedig nem volt meg, ott a kőalapozás alatt is a természetes kavicsréteg feküdt. A habarcspadka a szentély keleti zárófala alatt is megfogható volt, ám ott 5-10 cm-rel keskenyebbnek mutatkozott a kőfalnál. Funkciója kérdéses, bár hasonló jellegű „dupla alapozás" máshonnan is ismert. A legvalószínűbb, hogy az alapozás megerősítésére szolgált, illetve hogy ebben a szintben tűzték ki ténylegesen az alapozást. Ám így is rejtélyes, miért csak bizonyos helyeken és ilyen szabálytalan formában fogható meg. Külső támpillére a szentélynek nem volt, ezt a délkeleti és az északkeleti sarkon is ellenőriztük. Ez azért meglepő, mert a szentély - a deszkamennyezetes hajóval ellentétben - valamennyi canonica visitatio szerint boltozott volt. (Ez a megoldás tekinthető jellemzőnek az analógiaként említhető középkori falusi egyházak esetében is.) A szentély északkeleti sarkának érdekessége, hogy külső oldalán téglából falazták ki. Nem tudni, mi lehetett az oka az eltérő építőanyag használatának; leginkább egy későbbi, de még középkori sarokmegerősítésnek vélnénk. A középkori szentély északi diadalívpillérének kiugrása a szentély oldalfalához képest csekély, és az északi szentélyfal egyenes falszakaszának belső síkja meglehetősen egyenetlen. Ott, ahol kezdetét veszi a poligonális záródás, egy valódi falsíkváltás is megfigyelhető: a belső falsíkot beljebb hozták, szinte egy „második diadalívpillért" alakítva ki ezzel az északi oldalon. Azt, hogy a déli oldalon is számolhatunk-e egy hasonló elemmel, a középkori falhoz hozzáépített későbbi fal maradványok, illetve a tulajdonképpeni szentélyzáródást jelentő falsarokra ráépült klasszicista diadalívpillér miatt nem sikerült tisztázni. A mai templom északi belső falpillérei közül a legkeletibb ráépült a középkori szentélyzáródás északi oldalfalára, mégpedig oly módon, hogy a középkori falat a 19. századi pillér majdani nyugati falsíkjának közelében elbontották, és helyére e pillér alapozása került. Kelet felől viszont a középkori fal befut a pillér alá, utóbbi alapozását rá, illetve elé építették, a középkori fal ezen szakaszát meghagyva. Az sajnos nem derült ki, hogy a pillér alatt meddig termelték ki a régi szentélyfalat. Hasonló jelenséggel a déli oldal megfelelő pillére esetében, bár azt is a középkori szentélyfalra építették rá, nem találkoztunk. Az északi oldalon tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a középkori szentélyfal e faípillértől nyugatra, illetve keletre eső szakaszának belső falsíkja nem esett egy vonalba, a keleti szakasz erőteljesen visszaugrott a nyugatihoz képest. Valahol meg kellett tehát törnie a fal vonalának, de ezt a töréspontot vagy a 19. századi pillér takarja, vagy annak építésekor kitermelték. A falsíkváltásra, az ún. „második diadalívre" elméletileg egy másik magyarázat is adható. Lehetséges, hogy ez tulajdonképpen egy a középkori hajó északkeleti sarkába épített mellékoltár alapozása, amely az északi hajófallal kötésben van. Az ilyen elhelyezésű (a diadalív előtti) mellékoltárok egyáltalán nem ritkák középkori falusi templomainkban: Berhida, r. k. templom 29 ; Balatonfüred-Papsoka, templomrom 30 ; Balatonfűzfő-Máma, templomrom 31 ; Csopak-Kövesd, templomrom. 32
