Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Egyházashollós, római katolikus templom (Tamási Judit, Ivicsics Péter)

sehol nem látszott olyan elválás, amely a középkori falszövet és a 19. századi ajtó közti határt jelölte volna. A gótikus hajófalon két rétegű vakolat ült. Az alsó, sárgásfehér színű, meszesebb, viszonylag jobb minőségű rétegen, a nyugat felől számított harmadik ablak nyugati felénél, a könyöklő alatt bekarcolt feliratot, a legnyugatibb ablak keleti oldalán festett keresztet, a hajó keleti és nyugati végében pedig armírozásra utaló bekarcolásokat, illetve vörös festést fedeztünk fel. A belsőt ebben a periódusban világosszürke színű, fehér mészrögöket és olykor kavicsot is tartalmazó, fehérre meszelt vakolat borította. Szilárd anyagból készült burkolatra - összhangban az 1698. évi canonica visitatio leírásával a középkori templomban semmi nem utalt. A legalsó padlószintet, egy 5-10 cm vastag, szürkéssárga agyagpadlót, amelynek részleteit a középkori hajóban, 50/55-60 cm-rel a jelenlegi padlószint alatt több ponton is feltártuk, pusztán stratigráliai alapon véljük az I. periódushoz tartozónak - a hajó nyugati zárófalának koronája által meghatározott küszöbszinthez csatlakozott, s alatta más járószintet már nem találtunk -, lelet ugyanis nem jött elő belőle. A középkori szentély alaprajzi formáját ásatással próbáltuk meg tisztázni. Amikor kiderült, hogy a szentélyalapozás várakozásunkkal ellentétben nem tengely szimmetrikus, azaz a déli oldal ismeretében nem szerkeszthető ki az északi, a templom teljes területén mintegy 35 cm mélységig régészeti megfigyelés mellett kitermeltettük a feltöltést, a visszabontott falkoronákat kb. 15 cm-nyire szabadítva ki belőle. Ennek nyomán egy roppant szabálytalan alaprajz bontakozott ki. Lényegében egy erősen nyújtott, meglepően hosszú oldalfalakkal határolt szentélyről van szó, amelyet azonban nyilvánvalóan nem tudtak pontosan kitűzni. A szentély nyugatról keletre szélesedik, mivel két oldalfala nem párhuzamos egymással, és keleti irányban mindkettő kifelé tart: a déli kevésbé, az északi erősebben. Szabálytalan maga a záródás is: délkeleti fala kisebb szöget zár be az egyenes oldalfallal, mint az északkeleti, így a szentély fej alaprajzi formája leginkább egy nem szabályos trapézhoz hasonlítható, s nem lehet eldönteni, hogy záródását sokszögűnek vagy egyenesnek szánták-e. (216. kép) A falszövet az egész középkori szentélyben azonos jellegű volt, s a középkori hajófalaktól sem tért el lényegesen sem anyagát, sem falazásmódját tekintve. A különbség csupán abban ragadható meg, hogy a szentélyalapfalakat zömmel mészkő kváderekből rakták, a törtkő, a terméskő és a csatári zöld paláskő kevesebb, s helyenként tégla is akad bennük. A habarcs viszont eltérő: világosszürke, benne sok kavics és nagy, fehér mészrögök. A fal átlagos szélessége 85-90 cm. Alapozási padkája nem volt, az alapozás és a felmenő fal elválásának vonalát a belsőben mégis megnyugtatóan meg lehetett állapítani. A szentélyzáródás délkeleti oldalfalának, valamint a szentély keleti zárófalának belső síkján ugyanis in situ megmaradt a festett vakolatból egy-egy tenyérnyi darab. Tulajdonképpen két réteg figyelhető meg rajtuk: az alsó egy fehér meszelés, a felső vörös festés. Aljuk egyben a vakolt falfelület (felmenő fal) legalját is jelzi, annál is inkább, mert egybeesik a szentélyben megfigyelhető legalsó járószinttel, illetve a bolygatatlan altalaj szintjével. Az előbbire itt - a hajóval ellentétben - egy ráhullott, 10-15 cm vastag, szürke habarcsréteg utalt. A középkori szentélyhez tartozó külső járószintet nem sikerült megfognunk. A középkori szentélyfalhoz a tényleges alapfalaknál szélesebb alapozási árkot nem ástak. A szabálytalan trapéz alakú tulajdonképpeni záródás déli oldalának keleti szakaszán az alapozást egy természetes kavicsrétegre építették, míg nyugati szakaszán a kő-