Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)
Vas megye műemlékeinek töredékei 1. - Bevezetés (Lővei Pál)
cmlékanyag feldolgozását a romanika, a gótika és a reneszánsz korszakaira vonatkozóan mintegy fél évszázad alatt végezte el Entz Géza, illetve Balogh Jolán. 33 A Szepesség, Sáros, Erdély ugyan eltérő mértékben, de politikai-államigazgatási, Sáros kivételével egyházszervezeti egységként is elkülönült környezetétől. A 20. század második felének újabb kutatásai már olyan művészetföldrajzi összefüggések vizsgálatára is vállalkoztak, amelyek ilyesfajta területi lehatárolással nem támaszthatók alá. Ebbe a körbe tartozik a Nyugat-Dunántúl/Nyugat-Pannónia román kori építészetét feldolgozó, már említett kötet is. A turisztikai érdeklődés, illetve a turisztikai szervezeteknek a 20. század harmadik negyedében a műemlékvédelem programjára komoly hatást gyakorló tevékenysége is közrejátszhatott abban, hogy egy egyébként történeti városok műemléki bemutatására szolgáló könyvsorozatban napvilágot látott a Balaton három megyére kiterjedő környékének műemléki szempontú építészettörténeti feldolgozása Entz Géza és Gerő László munkája -, a hangsúlyt a középkori templom- és várromokra helyezve. 34 Mintegy harmad évszázaddal később a téma modernizált, az újabb műemléki és régészeti kutatások eredményeit is felhasználó összefoglalása is megjelent Koppány Tibortól. 35 Ahogy a 19. század második felének jegyzékei és összefoglalásai, úgy az említett 20. századi munkák esetében is igen fontos szerepet játszott a műemlékvédelem, amelynek keretein belül felmerülhetett az efféle vizsgálatok iránti igény, egyben azonban össze is gyűlhetett a helyreállítások, helyszíni kutatások által egyre bővített ismeretanyag. A 20. század utolsó évtizedében már ezen is túllépett a középkorral foglalkozó magyarországi művészet- és építészettörténet, valamint régészet. A Magyar Nemzeti Galéria 1994-ben nagyszabású, Takács Imre és Mikó Árpád által népes szakembergárda részvételével rendezett kiállítás keretei között, vaskos katalógussal is támogatottan tekintette át most már az egész Dunántúl középkori művészetét. 36 Ennek sikere inspirálta Kollár Tibort arra, hogy egy számos történész, régész, művészettörténész közreműködésével kiadott tanulmánykötetben megpróbálja körüljárni egy a művészettörténet-írásunkban sok szempontból fehér foltnak számító terület, a Dél-Alföld és a hozzá kapcsolódó vidékek, a középkori Arad és Temes megyék, valamint a Szerémség középkori építészeti, régészeti, művészeti emlékeit. 37 A munka a középkori földrajzi- és birtokviszonyoknak megfelelően országhatárokon átnyúló együttműködést kívánt, és román, szerb, horvát szakemberek bevonására is módot adott. A Pannónia Regia kiállítás némileg talányos - korábban se a középkorban, se később nem használt - címadása azt próbálta kifejezésre juttatni, hogy a római Pannóniának a középkorban időnként az egész magyar királyságra vonatkoztatott fogalmán belül a Dunántúl egyfajta kitüntetett szereppel rendelkezett: a középkor folyamán a királyi udvar székhelyei, előbb Esztergom és Óbuda, majd Visegrád és Buda, a koronázóhely és legfontosabb uralkodói temetkezőhely Székesfehérvár, a királyi alapítású székesegyházak és kolostorok egész sora kiemelt helyzetet biztosított az országrésznek indokolva ezzel az ebben az összefüggésben mindeddig ismeretlen regia - királyi - jelző létjogosultságát. 38 A királyi székhelyek és Székesfehérvár - bár kisugárzásuk igen jelentős volt - a Duna, a Dráva és a középkori nyugati országhatár által lehatárolt „Dunántúl" területének azonban csak egy kicsiny szegletét zárják közre, a magyarországi városfejlődésben vezető szerepet játszó dunántúli királyi városok (a székhelyeken kívül elsősorban Sopron, valamint egy ideig Győr) is csak a Buda és Bécs közötti kereskedelmi utak hatókörzetében, a terület északi sávjában voltak megtalálhatók. 39 Ezen a
