Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)
Vas megye műemlékeinek töredékei 1. - Bevezetés (Lővei Pál)
A katalogizált emlékek több esetben - főleg a nagyobb darabszámú gyűjteményeknél - olyan szűk tároló helyeken találhatók, hogy a hibalehetőségek, kihagyások elkerülése végett a helyszíni katalogizálási és fényképezési munkálatok a faragványoknak a raktárakban elfoglalt, teljesen esetleges sorrendjében történtek, és a törzsszám után az így adódó sorszámok kerültek rá például a fényképekre, felmérési rajzokra. A szerkesztési munkák során azonban ezeket az együtteseket is igyekeztünk mind a kőfaragványok keletkezési idejét, mind az épületen belüli egykori szerepét tekintve logikai sorrendbe helyezni, ami új számozást tett szükségessé (így a büki r. k. templomnál, a kőszegi Szent Jakab-templomnál és a várnál, a sárvári várnál, a szentgotthárdi középkori ciszterci monostornál, a szombathelyi Szent Márton-templomnál, a táplánszentkereszti Szent Lőrinc-templomnál). Ezekben az esetekben a régi számozást a szám végén zárójelben tüntetjük fel. A Lapidarium Hungaricum korábban megjelent, visegrádi, sopronhorpácsi és budai kötetei egyaránt egy-egy egyetemi szakdolgozatból „nőttek ki", többévi intenzív kutatómunka eredményei. Már mint szakdolgozatok is monografikus igénnyel készültek, így a katalógusrészek előtti összefoglaló tanulmányaik egyetlen szerző által írt épület(rész)monográfiák. A Vas megyei köteteknél sokkal nehezebb feladat hárult a szerkesztőre. Hatvannál több bevezető tanulmány megírása vált szükségessé. Ezek a tanulmányok, valamint a faragványok leírásai 26 szerzőtől származnak. Az egész Lapidarium Hungaricum program vezetője, a könyvsorozat főszerkesztője, Horler Miklós a munka kezdetén összeállított egy pontokba szedett segédletet arra vonatkozóan, hogy minden egyes esetben mi az a minimális információ, amit egy-egy épülettel kapcsolatban a szerzőktől, illetve az általuk írt bevezető tanulmányoktól elvárunk. Ennél sokkal részletesebb összefoglalásokat is szívesen láttunk azonban, a szerzők keze a bővítés irányában nem volt megkötve. Néhány esetben azonban az épületek kutatója (ha egyáltalán volt ott ásatás, falkutatás) már meghalt, más esetekben a feldolgozó a több-kevesebb részletességgel már korábban publikált anyagot nem akarta újra, a mi szempontjaink szerint átalakítani; ekkor a szerkesztőnek kellett a korábbi írásokat célszerű rövidítéssel, vagy esetleg kisebb bővítéssel, jegyzeteléssel, célunknak megfelelően alkalmaznia (természetesen az eredeti szerző neve alatt, a felhasznált munkák bibliográfiai adatainak közlése mellett). A köteteket lektoráló Tóth Melinda olyan, egy-két töredéket tartalmazó leletek esetén is szükségesnek tartott egy rövid bevezetőt, amelyeknek származási helyén sosem volt kutatás; ilyenkor többnyire a szerkesztő foglalta röviden össze a rendelkezésére álló ismereteket. Az anyaggyűjtés, feldolgozás a mai Vas megye területét fedi le. Szerepelnek tehát benne az 1950-ben Sopron megyétől Vashoz csatolt falvak, mint Bük, Csepreg, Csernclháza, Nagygeresd, de hiányoznak az ugyanakkor Zala megyéhez került települések (így az építészeti töredékek szempontjából igen fontos Egervár 3 ). A megye területéről máshová, jelesül Budapestre elszármazott faragvány - a nevezetes „szentkirályi timpanon" (Szombathely-Szentkirály, 91.1. kat. sz.; 823-824. kép) - természetesen helyet kapott a katalógusban (ahogy a tervezett külön jáki kötet is tartalmazni fogja a jáki apátsági templomnak a Magyar Nemzeti Galériában őrzött töredékeit). A Vas megyei Belsővatról (ma Mersevát) a vele szomszédos, de már veszprémi területen fekvő Külsővatra jutott címerkő (46.1. kat. sz.; 73-75. kép) is itt szerepel. Nem tekintettük viszont feladatunknak a történeti Vas megye ma Burgenland (Ausztria) és Szlovénia területére eső részein fellelhető faragványok feldolgozását; kivételt csak az a néhány da-
