Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Vas megye műemlékeinek töredékei 1. - Bevezetés (Lővei Pál)

rab jelent, amely a mai Burgenland területéről (Sámfáivá [Hannersdorf], Szalónak [Stadtschlaining]) származik, és amelyet a mai Magyarország területén őriznek: ezek a darabok a második Vas megyei kötet végén, a Függelékben szerepelnek. (961-965. kép) Különleges emlékcsoportot alkot még az az öt 18. századi, török faragvány Gasztonyban, amelyet 1789-ben a falu akkori földbirtokosa hozatott el Belgrád környékéről (93.1-5. kat. sz.; 230-232, 234-235. kép) - mint régóta a megyében lévő emlékeket, szerepeltetjük a katalógusban. A feldolgozás területi határai tehát jelenlegi politikai-közigazgatási határok, csupán az anyag kezeléséhez, különböző kötetekbe gyűjtéséhez használt segédeszközök, és semmiképpen nem művészetföldrajzi határok. Valóban átfogó képet csak jóval nagyobb terület - Győr-Sopron-Moson, Veszprém, Zala stb. megyék, sőt a Mura-vidék, Burgenland, Nyugat-Szlovákia - hasonló feldolgozását követően lehet majd nyerni; akkor is azzal a megkötéssel, hogy az, hogy mi kerül a Lapidarium Hungaricum köteteibe, csak az előkerülés és megmaradás véletleneitől függ, és a „szerencsésebb", épebben fennmaradt és ezért díszítő elemeiket azok eredeti helyén megőrzött épületek az építészettörténeti-, művészettörténeti vizsgálatokból természetesen nem hagyhatók ki. A Lapidarium Hungaricum kiadványsorozat negyedik, a budai várpalota idomtégla leleteit közreadó kötetének

4 témaválasztása már jelezte, hogy a Magyarország építészeti töredékeire utaló alcím lefedi a nem kőből, hanem égetett agyagból formázott, rendszerint a kőfaragványokkal teljesen megegyező funkciójú emlékek körét is. Ez Nyugat-Magyarország, ezen belül Vas megye emlékanyagára is vonatkozik: egy jelentős, késő gótikus építészeti kör meghatározó anyaghasználatbeli jellemzője éppen a terrakotta építészeti elemek használata, és az ezekből az épületekből származó töredékek természetesen részét képezték a gyűjtésnek. Szűkebben véve nem tartoznak az építészeti elemek közé a padlótéglák. Néhány késő középkori vasi emlék azonban olyan érdekes és jellegzetes díszítőelemeket mutat, hogy fellétlenül szükségesnek látszott katalogizálásuk, ezzel is felhívva rájuk a figyelmet (Kőszeg, 95.7. kat. sz.; Nagymákfa, 39.1. kat. sz.; Oriszentpéter, 71.3-4. kat. sz.; Vasszentmihály, 45.1-15. kat. sz.). (492-493, 569, 580, 901-909. kép) Már a könyvsorozat legelső, az általános helyzetképet vázoló kötetének programadó bevezetőjében szerepelt, hogy az adatfelvétel kitér a templomokba eredetileg szilárdan beépített síremlékekre, valamint a korábbi épületek, épületrészek utólag újra beépített elemeire is.s Ez múzeumban vagy kiállításban, esetleg raktárban őrzött, például régészeti feltárás során napvilágra került síremléktöredékek, vagy más funkcióban átfaragva megőrzött sírlapok esetében nem is jelentett problémát, ahogy később épült templomokba átvitt, és ott befalazott sírkövek esetében sem. A kőszegi Szent Jakabtemplom egyes sírlapjait azonban inkább kihagytuk a feldolgozásból, mivel még feltételezhető áthelyezésük, újabbkori befalazásuk mellett is lényegében eredeti őrzési helyükön, eredeti funkciójukat megőrizve találhatók ma is. A másodlagos felhasználású kőfaragványok esetében a cél és a követendő gyakorlat nem bizonyult egyértelműen meghatározhatónak. Az egyszerűen építőanyagként felhasznált kövek nem jelentettek problémát, a hasonló funkcióba áthelyezett darabok annál inkább. Végül egyes emlékek, így például a dozmati r. k. templom sokszögzáródású szentélyének külső sarkait tagoló, eredetileg a középkori apszis falfelületeit díszítő faragványok (56.3-32. kat. sz.; 207-211. kép) felvételt nyertek a katalógusba, hasonlóan a vépi r. k. templom déli kapujához (84.4-10. kat. sz., Szerk. Kat.: 84/1.; 947. kép). A büki r. k. templom szentély-