Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)
Előszó (Horler Miklós)
azoknak átfogó művészettörténeti értékelését és abból kibontakozó művészetföldrajzi összképét rajzolja fel. Ez a Bevezetés - éppúgy, mint az Előszó - szintén mindkét kötetre vonatkozik, de az első kötetben jelenik meg. Végül a kétkötetes mű bevezető részéhez tartozik még egy átfogó tanulmány: Vas megye kőtöredékeinek kőzettani vizsgálata, amely - mint az előző kötetekben is - a Kertész Pál vezetésével a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnökgeológiai tanszékének munkatársai közreműködésével végzett kőzettani elemzések eredményeit foglalja öszsze. A bevezető rész után következik a 62 épület, illetve leletcsoport feldolgozása. Ezek a fejezetek - az egyedi kötetek eddig kialakult módszerét követve - egy a kutatásokat és azok eredményeit tartalmazó tanulmányból és az azt követő kőtöredék-katalógusokból állnak. A LAPIDARIUM HUNGARICUM eddigi, egyes épületekre koncentrált kötetei után ez a kettő az első, amely - a bevezetőben említett megfontolások alapján - egy egész megye összes, művészettörténeti értéket képviselő épületeiből, illetve lelőhelyeiről származó töredékeinek felkutatását és eredeti történelmi összefüggéseibe való integrálását tűzte ki célul. Felmerül a kérdés, hogy miképpen értékelhetjük ennek az egész program elindításakor felvetett gondolatnak megvalósult eredményeit? Koncepció, metodika és szerkesztés szempontjából az először kialakítottakon nem kellett lényegesen változtatni, és a regionális léptékre kiterjesztett feladat megoldása szervesen illeszkedik a sorozat eddigi köteteihez. Az egyedi épületek töredékeinek kutatása és feldolgozása eddig alkalmazott módszere mellett a nagyobb összefüggő területre kiterjedő kutatások, mint az erre a célra választott Vas megye eredményei mutatják, abban különböznek egymástól, hogy míg a kutatás köre az elsőnél lehatárolódik egyetlen épület történetére és töredékei felkutatására, addig a nagy területre kiterjedő program több egymástól elkülönülő, de bizonyos szálakon mégis kapcsolatban lévő műalkotás egyidejűleg folytatott kutatása során olyan addig ismeretlen emlékekre vagy leletcsoportokra is rátalálhat, amelyek nem várt módon gazdagítják a kutatási terület értékeit és egyben annak tágabb irányba mutató kapcsolatait is. Vas megye esetében például az 1988. évi helyzetfelméréskor 32 helyen számon tartott leletcsoport a jelen kutatási program végére 62 emlékre, illetve leletcsoportra szaporodott. Ami az eddigiekhez képest újat jelent ebben a két kötetre nőtt vállalkozásban, az először is a változatosság: az egy témáról szóló és egy szerző egyéniségét tükröző előző kötetekkel szemben a 26 szerzőből álló csoport által több mint 60 témát feldolgozó munka eredménye, mind a témák különbözősége, mind a szerzők egyénisége következtében nem lehet olyan értelemben homogén, mint az előzők. Ha a két kötet egészében nem is, az egyes témákat feldolgozó tanulmányok és katalógusok azonban híven alkalmazkodnak az előzőkben kialakultakhoz. Itt kell megjegyezni, hogy különösen igyekeztünk törődni a töredékek meghatározásának egységes terminológiájával, amivel már az előző kötetekben is foglalkoztunk, mint az egész kutatási program egyik kulcskérdésével. Bár a 3. kötet előszavában ígért egységes terminológiai szótárt még nem tudtuk elkészíteni, és úgy tűnik, hogy ezt a priori nem is lehet felépíteni, csak a kutatásokkal párhuzamosan, a szerkesztői munka
