Horler Miklós: Budapest 1. budai királyi palota 1. Középkori idomtégla töredékek (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1995) (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1998)
A budai királyi palota középkori idomtégla töredékei - IX. A középkori város idomtéglái - X. Művészettörténeti párhuzamok - 3. A budai idomtéglák művészettörténeti jelentősége
ban működtek idomtéglát előállító műhelyek, alkotásaikat megtaláljuk akár a romanika, vagy a gótika, de a reneszánsz és a barokk idejében is. A technika kifinomultságát jelzi az építészet mellett felnövő terrakotta szobrászat. A téglaépítészet jellegzetessége a sorozatgyártás. A könnyen megmunkálható anyagból viszonylag gyorsan lehetett nagyobb szériában előállítani az épülethez szükséges elemeket. Itália középkori és újkori építészete mindig kedvelte a dekorációt, az épületek homlokzatainak díszes kiképzését. A gótika késői szakaszában a nagy tömegben gyártott idomtéglák alkalmazásával igyekeztek elérni a kívánt hatást. Végül témánkhoz, a budai építkezésekhez közeli korszakból, a 14. század, illetve a 15. század első felének gazdag emlékanyagából két épülettípust emelnék ki, amelyek összehasonlításra érdemesek. Az egyik az egyes territóriumok urainak, mint a Sforzáknak, Viscontiaknak, Gonzagáknak rezidenciaként szolgáló városi várai, vagyis inkább palotái, (pl. Milano, Castello Sfozesco; Vigevano, Castello Sforzesco; Pavia, Castello Visconteo; Bereguardo, Castello Visconteo; Mantova, Castello di San Giorgio 118 ). Ezek mind szabályos, négyzetes alaprajzú épületek, sok esetben négysaroktornyosak is. Az udvart körülvevő épületszárnyak lehetnek a földszinten árkádosak, az emeleten pedig nagyméretű, díszes kettős, vagy hármas ablakok sorozata fut körbe. Nagyméretű ablakokat készítettek azonban a várak külső falain is. A másik épülettípus a városok, a kommunák, illetve a városok vezetőinek palotái (Mantova, Palazzo del Capitano, Palazzo Bonacolsi; Cremona, Palazzo del Commune, Loggia dei Militi; Bologna, Palazzo Pepoli 119 ) Ezen épületek jellemzője az elnyújtott téglalap alakú alaprajz, az előtte álló térre néző főhomlokzat, a földszint árkádsora, és az emelet díszes ablaksora. A felsorolást folytathatnánk, az emlékanyag rendkívül gazdag, jelen tanulmány azonban még nem vállalkozhat arra, hogy a Budán felépült paloták mestereinek származási helyét megjelölje. A pontos eredetet csak további részletes itáliai vizsgálódással lehet megállapítani, az összefoglaló publikációk e témákban hiányoznak. 3. A BUDAI IDOMTÉGLÁK MŰVÉSZETTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE Kétségtelen tehát, hogy észak-itáliai mesterek működtek Budán, akik minden bizonnyal nem csak a mintákat hozták magukkal, hanem az idomtéglakészítés technikáját is. Bár egyetlen általuk alkotta épületet sem tanulmányozhatunk már, a töredékek arra utalnak, hogy a budai királyi palota kiépítésénél komoly szerep jutott az idomtégláknak. Hiányos ismereteink mellett is feltűnő a feltárt dekoratív elemeknek nagy száma és igencsak változatos mintakincse, különösen, ha összevetjük egy-egy észak-itáliai téglaépület díszítésével. Az ottani palazzók homlokzatain, valószínűleg a sorozatgyártás miatt is, általában egyféle ablakot készítettek. Természetes az is, hogy egy homlokzaton a párkány alatti fríz is csak egyféle lehetett. A budai töredékeknek az észak-itáliai példákkal vetekedő formai gazdagsága ezért arra utal, hogy az idomtéglákat nem egyetlen épületen helyezték el. A királyi palota 14. század végi, illetve 15. század eleji kiépítését, úgy tűnik, meglehetősen széleskörű stiláris hatások befolyásolták. A kőfaragványok stiláris gyökereit mind a csehországi, mind a dél-német szintén parieri eredetű építészetben feltárták, és bizonyos stílusjelenségek tovább vezetnek a francia királyi udvar és az avignoni pápai
