Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)

A sopronhorpácsi plébániatemplom románkori periódusairól (Sedlmayr János)

AZ ELSŐ (KIS-) TEMPLOM Nováki Gyula feltárása után az első kis templomot a mai hajó nagyságában határozta meg, amely kelet felé félköríves apszissal végződött, nyugati vége pedig a későbbi főkapu belső síkjánál záródott. Ezzel szemben Dümmerling Ödön az első templomot a mai templom keleti végén képzeli el úgy, hogy hajója a szentély négyszöggel, apszisa pedig a sokszögű szentélyfej alatti patkó-alaprajzú térformával egyezik. Az első falusi templomot, Nováki Gyula véleményével azonosan, én ugyancsak a mai hajó területén képzelem el, a szokásos alaprajzzal és tömeggel. Eszerint az első templom hajója kissé kónikusan négy szögalaprajzú (kb. 7,0x10,0 m belméretű, diadalíve a mai oszlopfővel ellátott pillérek vonalában van), amely előtt félköríves apszis állt. Nyugati bejárata feltehetően nem volt, a főhomlokzat elé tornyot nem építettek. Egyetlen bejárata a déli oldalon nyílhatott, amely az ásatási eredmények szerint a déli homlokzati falból kissé kiállt. Nyugaton egy fakarzat elképzelhető, amely a déli kapu vonaláig mintegy 3,0 m széles lehetett. E kőtemplomot a 12. századra datálhatjuk (121. kép). A MÁSODIK (RENDI-) TEMPLOM Dümmerling Ödön a Műemlékvédelem című folyóiratban megjelent cikkében kategorikusan lerögzíti, hogy a korábbi véleményekkel szemben a horpácsi templom mindig is falusi templom volt. E megállapítását azonban hitelt érdemlően nem bizonyítja, nem is magyarázza meg; ezt nyilván abból következteti, hogy a templomhoz csatlakozóan kolostorhoz tartozó falat, illetve alapot nem találtak. Azóta tudjuk, hogy számos román kori kolostornak legfeljebb egy szárnya csatlakozott a templomhoz több esetben pedig távolabb, közvetlen csatlakozás nélkül épült (Ócsa, Vértesszentkereszt stb.). Horpácson azonban a templom környezetében ásatás nem történt. A művészettörténészek egy része a sopronhorpácsi templomot a premontreiek között említi. Levárdy Ferenc a „Magyar templomok művészete" című könyvében a horpácsit Kisbény és Ócsa alaprajzával együtt közli.

2 Gerevich Tibor is egymás mellett szerepelteti Kisbény, Ócsa és a sopronhorpácsi templom alaprajzát.

3 Mások pedig a horpácsi templomot az ágostonrendiek közé sorolják. Építészettörténeti szempontból e rendi hovatartozásnak nincs különösebb jelentősége, mivel a premontreiek is az ágostonrendiek reguláit fogadták el. Másrészt azonban megállapítható, hogy közülük csak a premontreieknek volt stílusteremtő szerepe, ahogy azt számos román kori templomunk bizonyítja. így tehát a horpácsi második (rendi-) templom elméleti rekonstrukciója kapcsán joggal hivatkozhatunk premontrei analógiákra, még akkor is, ha azt ágostonrendiek építették. A kőtári anyag egyik legérdekesebb darabja egy kúttal; két emberfejű, egy oroszlánsörényes és egy fonaldíszítésű kiömlővel. Ez a kúttal - amely minden bizonnyal sopronhorpácsi faragvány - a templomban nem képzelhető el: csakis kolostorban, esetleg kútházban állhatott.