Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)

A sopronhorpácsi plébániatemplom románkori periódusairól (Sedlmayr János)

Ezeknek alapján két alapvető megállapítást tehetünk: - a kúttal készítése idején (a 13. sz. első negyedében?) a templom mellett kolostor létezett, amely feltehetően egyszárnyú, kisebb és talán szabadonálló épület lehetett, - a kolostorhoz nagyobb, rendi előírásoknak megfelelő templom tartozott: ez a birtokviszonyok szerint premontrei, illetve ágostonrendi volt. A rendi templom - az analógiák ismeretében - két részre osztódott: a szerzetesek elkülönített területére (szentélyrekesztővel leválasztva), valamint a hívők térrészére. Ez utóbbi minden esetben a templomhajó nyugati felében helyezkedik el. A hatvanas évek óta ezt a szerzetesi elrendezést számos esetben a kutatók megtalálták: ilyen például a bencés Pannonhalma, a premontrei Zsámbék és Ócsa, a budai domonkosok Szt. Miklós temploma, a soproni ferences templom stb. A fenti érvelésből kiindulva a második, 13. sz. elejei rendi templom szükségszerűen hosszabb is volt az első falusi kis templomnál. A korábbit nyugat és kelet felé egyaránt bővítették: nyugatra szerintem a mai főkapu külső síkjáig (ahol alapfal került elő a belleten belül), keletre pedig a feltárt második félköríves apszisig, tehát még nem a mai szentélyfejig. A premontreieknél gyakori, hogy a szentély négyszög mellett oldalkápolnákat létesítenek, amelyekhez kisebb apszis tartozik.

3 Ezt látjuk még az egyhajós templomaiknál is, mint például Jánoshida és Kisbény esetében. Ezeknél és a háromhajós premontrei templomok egy részénél az oldalkápolnák keresztház jellegű bővítést eredményeznek, amelyek a belsőben és a külső tömegformálásban is jellegzetesek. Sopronhorpácson ezt analógiák valószínűsítik, ennél azonban fontosabb, hogy ilyen oldalkápolna a déli oldalon bizonyítható. A mai sekrestye északnyugati sarkában ugyanis előkerült egy leveles konzol és rajta in situ a boltozati bordázat egy köve. E részletek a későbbi kegyúri templom boltozati elemeinél korábbiak; a keskeny 14. századi „folyosó" boltozatához pedig semmiképpen nem tartozhattak. Ugyanitt - a feltáráshoz készült fotó tanúsága szerint - két magasabb ívű boltozati falív mutatkozott, ezektől keletre és alattuk pedig alacsonyabb és bizonyosan későbbi boltozatok lenyomata, a magasabb és korábbi falíveket a helyreállítás során nem mutatták be, pedig ezek tartoztak a második rendi templom oldalkápolnájának boltozatához, míg az alacsonyabban mutatkozó lenyomatok a 14. századi bővítéshez. A fénykép alapján mindkét falívet aszimmetrikusnak látom, amelyből azt feltételezem, hogy az oldalkápolna négyszögű terét hatsüveges bordás boltozat fedte (4L, 42., 43. kép). A falívek és a bordaindítás alapján a keresett déli oldalkápolna rekonstruálható. Apszisát analógiák alapján sokszögűnek képzelhetjük el, amelyet a későbbi átépítés során bonthattak le: a 14. századi oldalfolyósó keleti záródása ugyanis éppen ide esett. A déli odalkápolna tehát bizonyosan megépülhetett; kérdéses viszont, hogy az északi oldalon is állt-e ilyen tömeg? Régészeti feltárás, illetve falkutatás ezt nem igazolja, de ezt annakidején nem is keresték. Lehetséges, hogy a déli oldalkápolna párja egy északi sekrestye volt, amelynek építészeti kialakítása a másiknál egyszerűbb volt. A második - rendi - templomhoz tartozott a hajó északi falában megtalált egykarú lépcső. Ez szerintem a szerzetesi térrészt és hívők terét elválasztó harántfalra vezethetett fel, a „népoltár" fölé, ahol az igehirdetés történt. E lépcső tehát közvetve szintén a szerzetesi templomra utal.