Búzás Gergely: Pest megye 1. Visegrád, királyi palota 1. A kápolna és az északkeleti palota (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 2. Budapest, 1990)

A visegrádi királyi palota kápolnája és északkeleti palotája - IV. A palota második építési korszaka - 1. Építésmenet

és a kápolna együtteséről. Bár úgy tűnik, hogy igyekeztek a K-i szárnyat mielőbb lakhatóvá tenni, de vele párhuzamosan megindultak az építkezések az együttes egész területén. A K-i szárny mellett leginkább a kápolna építkezésével haladhattak előre: az ide készült, de elrontott, a beépítés során feleslegessé vált kőfaraványokat már falazókőként használták fel a palota Ny-i homlokzatának III. támpillérében. (57-58. kép) Az ÉK-i palota Ny-i homlokzati fala alsó részének megépítésével egyidejűleg kellett megkezdeni a D-i szárny alatti nagy-pince kialakítását. Ebbe a pincébe belefoglalták az itt álló, 14. sz. eleji épület alépítményét is. Ennek Ny-i falát és fölső szintjeit lebontották, terét Ny felé jelentősen megnövelték és az új pince D-i falát is kijjebb helyezték. De a régi pince eredeti, sűrű gerendás födémjét az átépítés elején még megtartották, sőt azt tervezték, hogy ehhez igazítják majd az új nagy-pince födémszintjét is. Erre vall, hogy a nagy-pince középső szakaszának már a második periódusban emelt oldalfalán is ennek a födémszintnek megfelelően képeztek ki egy fallábazatot (74. kép), valamint, hogy a pince fölötti K-i helyiség D-i falán szintén ehhez a födémszinthez igazodva alakítottak ki egy falifülkét és egy ablakot - ez utóbbit egyébként éppen a korábbi épület egykori földszinti válaszfalának a vonalában. (72. kép) A pincefalak és a földszint D-i homlokzati falának felépítése után valószínűleg tervváltoztatás történt: a nagy-pincét beboltozták. Ennek a hatalmas kődongának a záradéka kb. 80 cm-rel magasabbra került, mint a tervezett síkfödém szintje. Ehhez a pinceboltozat által meghatározott magasabb szinthez igazodva építették már fel a D-i szárny három válaszfalát, amelyeket a pince terében három - már a pinceboltozat felépítése előtt elkészült - hevederív támasztott alá. Ezt bizonyítja a Ny-i válaszfal lábazatának (74. kép), valamint a bejárati folyosó két oldalfalán lévő két ülőfülkesornak a pinceboltozathoz igazodó szintje. Ezek az ülőfülkesorok (154, 313. kép) méreteiket és formájukat tekintve szinte teljesen megegyeznek a díszudvar K-i falát díszítő ülőfülkesorral, így a második periódushoz való sorolásukhoz semmi kétség nem férhet. A D-i szárny két termének a díszudvarra nyíló ajtajaiból eredeti helyükön megmaradt küszöbkövek ugyancsak a pinceboltozat által meghatározott járószinthez igazodnak. Mindezek az érvek bizonyossá teszik, hogy a D-i szárny alatti nagy-pince boltozata már a második periódus során elkészült. A palota többi részén is megfigyelhetőek építés közbeni átalakítások, amelyek a jelek szerint a D-i szárny pinceboltozatának a megépítésével egyidőben következtek be. A palota földszinti termeinek felépítése során vált aktuálissá a díszudvari árkádsor kialakítása. Az udvar K-i oldalára, az ülőfülkesor és fölötte egy fafödém számára a falba épített konzol (29. kép) tanúsága szerint, már eleve árkádsort tervezhettek.

93 Ám ennek és a hozzá kapcsolódó díszkútnak a megépítésére csak azután kerülhetett sor, miután úgy döntöttek, hogy a K-i szárnyat egy szinttel megemelik, ehhez a szinthez egy fürdőt kapcsolnak, és a palotától egy szűk világítóudvarral leválasztva megépítik a falikúttal díszített, fölső zárt udvart. Mindezt az igazolja, hogy a felső udvar a K-i palotaszárny emeletéről volt megközelíthető, az emeletre pedig azon a lépcsőházon át lehetett feljutni (9. kép), amelyet másodlagosan alakítottak ki a szárny egyik termében - építése során át kellett alakítani a helyiség korábbi, rézsűs bélletű ablakát.

94 A díszudvar kútházának vízvezetékét a fölső zárt udvar építése kapcsán alakították ki, majd a fürdőudvaron át és a K-i szárny K-i falát utólagosan áttörve

95 juttatták el a díszudvarra. (50. kép) A fürdő szintén a K-i szárny emeletéről nyílt. Alépítményének D-i árkádíve másodlagosan épült hozzá a K-i homlokzati fal egyik ablakának kőkeretéhez, de oly módon, hogy a keret profilját már nem takarta el. (318. kép) A fölső udvar kiképzése a kápolnához képest is