Búzás Gergely: Pest megye 1. Visegrád, királyi palota 1. A kápolna és az északkeleti palota (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 2. Budapest, 1990)
A visegrádi királyi palota kápolnája és északkeleti palotája - VI. A palota pusztulása - VII. Összefoglalás - Jegyzetek
6,7. kép). A lebegő tornagallér a magyarországi Anjouk címerhasználatában tudomásunk szerint egyedül II. Károlynál fordul elő: nápolyi királyi pecsétjén láthatjuk a liliomos címerben a háromormú lebegő tornagallért (A magyar nemzet története. Szerk.: Szilágyi Sándor. III. Pór Antal - Schönherr Gyula: Az anjou ház és örökösei (1301-1439). Bp. 1895. kép: 370-371.; képleírás: 657).Ez indokolt is, hiszen ő a család Durazzói mellékágából származik. Eszerint az országalmát II. Károly korára, 1385-86-ra kell kelteztünk, és így ez a legkorábbi hiteles adat a visegrádi zárókőhöz hasonló címerpajzs-négyelésre. 158. Szőke 1985. 304. 159. Ásatási jelentés, 1949, MKMA. 160. Dercsényi 1951. 99.; 53. j. 161. Dercsényi 1951. 81. 162. Dercsényi 1951. 99.; 53. j. 163. A kápolna D-i végében közvetlenül a magasan fekvő korai padlószintre simul az új. 164. A többi falpillér levésése nem bizonyítható, mert mindegyik kövüket - beleértve a lábazatot is - az újkorban kibányászták. A K III. és K IV. falpillér csonkjait valószínűleg éppen lefaragásuk és levakolásuk mentette meg attól, hogy a 18. századi kőbányászok észrevegyék őket. E két falpillér esetében is csak a meglévő alsó, kb. 2 m-es szakaszon bizonyítható a lefaragás, ez pedig nem jelenti a boltozat lebontását a harmadik periódus idején, hiszen egy falpillér alja már nem viseli a boltozat nyomását, az a felső szakaszán keresztül a támpillérre tevődik át. Az ásatások során a boltozat bordatöredékei a kápolna legutolsó középkori padlószintje fölött kerültek elő, a harmadik periódus idején készített, néhol 50 cm magas feltöltés a hajóban tiszta sziklaköves erdei talajból állott, nemhogy faragott köveket, de a legcsekélyebb építési törmeléket sem tartalmazott. Az orgonakarzat idehelyezését a falpillérek lefaragásán kívül indokolja, hogy ennek a szakasznak a külső oldalán a kápolna belsejéből származó, geometrikus felstésű vakolatdarabokat találtak (Ásatási napló, 1952. és Papp Oszkár restaurátor jelentése, 1953. V. 30., MKMA), amelyek nyilvánvalóan csak egy magasan lévő nyíláson át kerülhettek a kápolnán kívülre, ez pedig aligha lehetett más, mint az orgonaerkély ajtaja. Az orgonát a kápolnából elsőként említi meg leírásában Oláh Miklós (MMT5. 1958. 420.). A címerdíszes reneszánsz konzoloknak az orgonaerkélyhez való kapcsolását már Balogh Jolán javasolta, de ezt Dercsényi Dezső elvetette (Dercsényi 1951. 98-99.; 53. j.), ám érvei nem túl meggyőzőek: a konzoltöredékek egy része valóban nem a kápolnán belül került elő, de pl. a tabernákulum darabjai is igen tág körben szóródtak. E kiadványsorozat főszerkesztője, Horler Miklós elképzelhetőnek tartja, hogy a konzolok egy, az oratóriumból a szentélybe nyíló erkélyt tartottak. 165. A kápolna D-i végében a terrazzo padlóba mélyedve két vagy három, 20 x 20 cm-es cölöphelyet fedeztek fel. A megkutatott Ny-i alatt egy másodlagosan felhasznált lapos faragott követ is találtak. (Ásatási napló, 1948, MKMA) 166. Egy párkánydarab a K III. és K IV. támpillér között került elő a kápolna belsejéből származó, festett vakolat alatt. Eredetileg ajtókeretnek vélték. (Papp Oszkár restaurátor jelentése, 1953. V. 30., MKMA, valamint a kő profilrajza, MKMA, 1953-as dosszié). 167. Szakái 1959. 168. 1988-ban az egész területet kutatóárkokkal megvizsgálva három oszlopalapozást tártunk fel. A legészakibbtól É-ra a máig épségben lévő téglapadló, a keletitől még K-ebbre a bolygatatlan talaj alapján több alapozás már nem lehetett. A feltárt alapozások közötti területen viszont még kettőnek kellett lennie, de ezeken a pontokon részben a földnek a terasztámfal leomlásával járó kicsúszása, részben a modern helyreállítási munkák a kéthárom téglasornyi alapozásokat nyomtalanul elpusztították. 169. Schallaburg 1982 . 379. 382. (Kat. Nr. 348), Héjj Miklós közlései. 170.. Ásatási napló, 1951. VIII. 11., MKMA 171. Héjj Miklós szíves szóbeli közlése.
