Búzás Gergely: Pest megye 1. Visegrád, királyi palota 1. A kápolna és az északkeleti palota (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 2. Budapest, 1990)

A visegrádi királyi palota kápolnája és északkeleti palotája - VI. A palota pusztulása - VII. Összefoglalás - Jegyzetek

fordult a palota más részein is, hogy korábbi nyíláskereteket alárendelt szerepű helyisé­gekben újra felhasználtak. Az ÉK-i palota árnyékszéktorony-előterének alépítményébe a harmadik periódus idején helyeztek be egy korábbi, elszedett profilú ajtókeretet, akkor, amikor az alépítmény eredetileg Ny-felé nyitott árkádívét a helyiség új dongaboltozata miatt elfalazták. Az ÉNy-i palota földszintjén az ÉK-i palota támpillérei közé épített kam­rák ajtajait is ilyen, korábbi keretekből készítették. Ahol szükséges volt, a köveket meg­csonkították, új sarokvasakat, zárszerkezeteket véstek beléjük. Ilyen átalakítások nyomai ugyan nincsenek a lépcsőházi ajtókon, de mégsem zárhatjuk ki, hogy ezeket is áthelyez­ték. Mindemellett bizonyítható a lépcsőháznak egy korai formája is. A lépcsőpihenő alatti kamra közepén előkerült egy K-Ny-i irányú keresztfal. Ez nem tartozhatott a lépcsőház létrehozása előtt itt állott teremhez, mert éppen emiatt a fal miatt falazták el a terem K-i falába nyíló, kőkeretes fülkét. Ezt a falat aztán a mai járószintig visszabontották a harma­dik periódus lépcsőjének az építésekor. Nyilvánvaló, hogy e fal a második periódus terv­módosítása során kialakított lépcső támaszának épült (a kutatásról felmérési rajzok és az 1955. V. 3-10-e közötti munkák során a lépcsőházban feltárt falakról és rétegekről Héjj Miklós feljegyzése maradt fenn). 95. A vízvezeték építése során kivésték az egyik falifülke alsó keretkövét. 96. Az 1987-es ásatás során megfigyelhettük, hogy a faltömb építési rétege közvetlenül a tám­pillér építési rétegén fekszik, a kettő között nem alakítottak ki járószintet. 97. A nagy-pince előtti építményt valamivel távolabbra lehet keltezni, ennek falaiba ugyanis egyik oldalukon égett - tehát már használt - hypokaustum fedőlapokat, továbbá egy, a pa­lota második periódusban készült kandallóival egyező profilú kandallókonzolt építettek be falazókőként. (209. kép) Ezek szerint az erkély építése a már használatba vett palota gaz­dagítását jelentette, és valószínűleg egy időben történt a palota fűtési rendszerének azon átalakításával, amelynek során a Zsigmond-kori II. típusú cserépkályhának, a csempele­letek alapján valószínűleg több példányát is felállították a palota termeiben. E kályhatípus - a csempéin látható Sárkányrend-jelvény alapján - 1408 után készülhetett. Az erkély fa­ragványainak stílusa - például az alépítmény szegmensíves ülőfüíkéinél -, valamint a hoz­zájuk felhasznált édesvízi mészkő egyértelműen a budai vár 1410-es évekbeli építkezései­vel hozhatók kapcsolatba. Ezek az érvek amellett szólnak, hogy a visegrádi erkélyt is az 1410-es évekre keltezzük. 98. A mellékoltár pódiumának szintjén egy faragott belső-sarokkövet helyeztek el. Ugyan­ilyen kő maradt meg a sekrestye DNy-i sarkában is a padlószint magasságában. 99. Mivel a lábazatok oldallapjai a falpillértörzsek orrlemezeit követik, ezek pedig nagyjából megfelelnek a bordák irányának, a falpillérlábazatot nem rakhatjuk a szentély D-i sarkai­ba, hiszen a szentélypoligon fennmaradt falpillérkövei szerint itt az átlósbordák szögfele­zőből indultak, ennek megfelelően a D-i sarokból is szögfelezőből kellett indulniuk, nem úgy, mint a hajóban, ahol valamivel több, mint 60 fokos szöget zárnak be a hosszanti falak­kal. A hajó falpillérei közül mindegyiknek ismerjük az alaprajzi méreteit, így biztosak le­hetünk abban, hogy ez nem volt közöttük. 100. Az 1987-es ásatás során a kápolnaterasz harmadik periódusbeli feltöltéséből egy lefaragott pálcatag került elő, ami alighanem a kapuhoz tartozott, és annak átalakítása során került a földbe. 101. Erre mindössze a felhasznált téglák méretéből és a habarcsból következtethetünk, mivel ilyeneket a palota más részein biztosan datálhatunk a harmadik periódusra, szemben a má­sodik periódus idején használt jóval kisebb méretű téglákkal és erősen kavicsos ha­barccsal. 102. Lelőhelyére csak az utal, hogy ma is ott hever a homlokzat előtt. Nem valószínű, hogy a támpillérek lábazatából való, mivel ezek eredeti lábazati kövei ma is kivétel nélkül a he­lyükön vannak. A nagyrészt feltáratlan DNy-i saroktámpillérről persze ezt nem állíthat­juk, csakhogy felmenő fala ennek is magasan áll, tehát a lábazati köveinek legfeljebb a

Next

/
Oldalképek
Tartalom